Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

12 Szülei iránt való tiszteletből „szavukat elhitte", Veszprémben jelentkezett az 1811. szept. 2-án tartott pályázatra és kérte felvételét a kispapok sorába. A felvételi iratokba a következőket jegyezték fel róla : Vidovics Ágoston, 18 éves, lakóhelye Dunapentele, Fejérmegye, tud magyarul, másodéves bölcselő Pestről. Tanulmányi előmenetele a második félévről : valvallástan, bölcselet, mennyiségtan, nemzetgazdaság, általános történelem, kitűnő. Magaviselet : első osztályú. Megjegyzések : Tud magyarul, németül közepesen, előadása kellemes. 1881-ben kezdette meg a teológiát Veszprémben. A veszprémi püspöki levéltárban fennmarad feljegyzések, az Informationes Alumnorum szerint állandóan eminens eredménnyel végezte a hittudományi szakokat, csak a szónoklatból volt az első években jó jegye (modus dicendi : bonus) azzal a megokolással, hogy rekedt hangon és taglejtés nélkül szónokol. Ez a jegy később kitűnővé (praeclarus) változott át, valamint a jó magaviselet (mores probi) is példássá (exemplares), amit a szemináriumokban hagyomány szerint az első években nehezen adnak. Ő maga szintén nem sokat beszél szemináriumi éveiről. 40 évvel később, írván a História Domus-t, mit pöspöki rendeletre kellett írnia, annyi mindent kellett összeszerkesztenie, hogy sem ideje, sem helye nem volt erre. S ekkor már csak az érdekelte, mi lelkiéletével volt kapcsolatban. ,,A' semináriumba hallottam eggy két szót a' papi hivattatásról, de azt is olly hidegen, hogy az reám alig volt benyomással. Spirituálisunk öreg ember volt, ki az Istent nekünk adni nem tudta. Kolossváry volt akkorban Veszprém városának a' Plébánusa, mint kánonok, híres szónok ; ennek beszédgyeiből kaptuk a' leg első szikrákat az isteni szeretetre". 1851-ben elvégezvén a teológiát, mivel beteges és fiatal, 21 éves, volt, csak alszerpapnak szentelték fel és péteri Takács József Sándor nevű fia mellé került nevelőnek. így töltött ő négy évet Téten és Győrött, hova télre a család beköltözött, Takács József, az író, irodalomszerető és irodalompártoló ember házában. „Itt megint jó emberek kezébe kerültem. Téthi Takács József úr mívelt és az akkori magyarok között első rangú literátor, — maga is egykor kispap, tele tudománnyal, szelídséggel, az élet tisztaságát, mint eggy homálytalan tükörbe, láttam benne. Ő engem szenvedhetett, — látta, hogy tudatlan vagyok, tehát a' Német és a' Franczia nyelvek első elemeibe bé vezetett ; neki köszönöm, hogy a' német nyelvbe valamennyire jártas lettem . . . Sok jó napjaim voltak ezen úri háznál, csak az volt a' hiba, hogy a' papi tudományoktól el szoktam- ezek helyett utazásokat 's holmikét olvastam- a' theológiai tudományok egészen kiszáradtak bennem, kivált mikor azoknak lelkébe amúgy sem voltam, mint kellett volna bé avatva lennem. Még is örömmel emlékszem vissza az itt töltött 4 esztendőkre. Sem én uraimat, sem ők engemet ezen nagy üdő alatt leg kisebb