Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

9 t rom hónapos korában elvesztett. „Az Isten kegyelme volt hozzám, hogy mindgyárt születésemkor jámbor szülőknek kezébe adott, kik szerették az Istent, és neki igazságban szolgáltak". A két árvával özvegyen maradt Vidovics Pál, hogy gyermekei neveléséről gondoskodhassék, másodszor is megházasodott elvéve Materényi Teréziát. „Ezen házassága atyámnak rám nézve jótétemény, és új kegyelme volt az Istennek. Maga édes Anyám Materényi Teréziánál jobb nem lehetett volna hozzám. Ő nevelt engemet pap koromig, jámbor és szent maga is, isteni félelemben, 's szelid szeretettel. Én őtet csak imádkozni, és naponként csendesen munkálkodni láttam". Vidovics Pál hamarosan ott hagyta a jegyzői hivatalt és az Előszállás közelében fekvő Lókút pusztára költözött haszonbérlőnek. Pusztai nevelkedésére 1 írja Vidovics Ágoston: „Talán ennek a'pusztai nevelésnek tulajdoníthatom, hogy min e' napig a' magánosságot nagyon szeretem. Nem bánt soha az unalom, ha magam vagyok, ellenben a' sokaság közé vegyülni, kivált a' sokaság között szerepet viselni, erre se kedvem, se tehetségem. Oh, az igénytelen lókuti puszta milly kedves emlékezet .nékem ! Eggy vasárnap, eggy ünnep sem volt, hogy szüleink Venyigre, a' szomszéd pusztára, vagy új majorba (Hercegfalva) Misére ne mentek volna; ilyenkor minket is gyermekeket magukkal vittek..." Hatéves korában Dunaföldvárra került iskolába. Miután három évet töltött a nemzeti iskolában, szülei az első latin iskolára Fehérvárra vitték, a többi öt osztályra pedig, talán mert rokonuk, Hornyik veszprémi kanonok felügyelete és ellenőrzése alá akarták helyezni, Veszprémbe adták. A veszprémi iskolával kapcsolatban jegyzi meg : Mind eddig hív volt az emlékezetem, könnyen tanultam, de itt a' sok diligenciával, melyet velünk vetélkedésért be tanultattak, nagyon kezdett romlani a' memóriám, mert magamat a' becsület kedvéért megerőltettem. Nem volt senki akkor, ki nekem az elmének meg erőltetését meg magyarázta volna. Tanítóm fiatal ember volt, ki talán velünk gyermekekkel csak magát akarta ki tüntetni : hogy kárt tesz azáltal lelki tehetségünkben, meg lehet, hogy azt maga se tudta". 1809-ben a „francia nyugtalanság" miatt a fiatal deákot atyja Szegedre vitte a hetedik „oskolára", hogy a háború színterétől távol, nyugodtan folytathassa tanulmányait. „Most már messze estem szüleimtől, de megint Isten kegyelme volt, hogy csendes jámbor házba kerültem, többed magammal ; de a' kik már többet tudtak a világból mint én. Én is azonban már ébredtem, botránkoztam, és botránkozásokat láttam ; indulni kezdtem a' test uttyára, harcolnom kellett magam ellen ... Mit mondanának kedves szüleim, ha a' vallásosság uttyáról eltérnék más ifjakkal ? ez volt egyetlen tartalékom a'bűn ellen", írja. A háborús veszedelem elmultával szülei a nyolcadik „oskolára" Pestre adták. Pesten is velem volt az Isten kegyelme, semmi nevezetesebb bűnnel