Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1938

rajta, hogy az iskolának a tanuló nevelésében és oktatásában mindig hűséges, megbízható segítőtársa, nem pedig hibáinak leplezője, sőt lelkiismeretlen előmozdítója legyen. Persze a tanulót elsősorban a nevelő, a szállásadó példája fogja vonzani, azért a jó nevelőnek nem szabad elfelejtenie Joseph v. Gőrres figyelmeztetését : „Mindenki nevelje meg először önmagát, hogy egyénisége körülhatárolt emberi alakban s nem emésztő lánghoz hasonlóan jelenjék meg. Fékezzük meg először önmagunkban az ösztönök és szenvedélyek vad csőcselékét, hogy zsarnokian tombolva ne uralkodjanak." A szállásadónak is oly életet kell élnie, hogy azt diákja bármikor követhesse. Neki is mintaszerűen vallásos, hazafias, erkölcsös életet kell élnie, különben nem méltó arra, hogy egy fiatal léleknek nevelője, vezetője legyen. Házában, családjában semminek sem szabad előfordulnia, ami a fejlődő fiatal lelket hazafias, vallásos, erkölcsi érzelmeiben sértené, vagy ezeknek kifejlődését a legkevésbbé is akadályozná. Hadd lásson az a diák szállásadója családjában egy eszményi vallásos, magyar családot, ahol istenfélelem, a haza őszinte szeretete hat át minden családtagot. Mutasson példát a szállásadó a gyakorlati vallásos életben. Az ő példája vezesse azt fiút a katolikus nevelés egyik leghatásosabb és legcsodálatosabb eszközének, a gyónásnak gyakoribb ápolására. Az ő családjában lássa az a diákfiú, hogy minden katolikus családnak az örök isteni törvények szerint kell a saját és embertársai boldogításán fáradoznia. Mind a szülőkön, mind a szállásadókon óriási felelősség van, hiszen felelősséggel tartoznak azért a gyermekért Istennek és a Hazának. Ezek a gyermekek virágok a nemzet életfáján s mi lenne ha e virágok elhervadnának. Pedig a nemzetnek elengedhetetlenül szüksége van egészséges gondolkodású, tisztavérü, apáiknál edzettebb ifjakra. Ezeket kell a szállásadónak a mai kor sok-sok bűnalkalmával szemben védeni. Korunkat a gyermek őfelsége korának szeretik mondani, s mégis mennyi lélekrontó, lélekkúfár leskelődik arra, hogy az ifjúságot lelkileg-testileg tönkre tegye. Talán jogosabban mondhatnánk korunkat a gyermekgyilkosságok, a lélekrontások korának. Szülők és szállásadók kötelessége gondoskodni arról, hogy annak a gyermeknek szemében az ártatlanság ragyogása meg ne szűnjék, hogy orcáiról az élet viharai a lélektisztaság bájos rózsapírját le ne hervasszák. Legyenek a szállásadók is, miként a szülők tanítványaink nevelésében fáradhatatlan segítőtársaink. Ismerjék s gyakorolják a katolikus nevelés elveit. Niccolo Tommaseo, a kiváló olasz tudós és író mondta : Ha az iskola nem Isten háza, akkor pokol. Ugyanez áll minden családra, minden diákszállásra is. Mindent el kell követni, hogy minden diákotthon, minden diákszállás Isten háza legyen, melyben a Haza és az Egyház számára értékes polgárokat nevelnek, melyben sohasem feledkeznek meg az írás szaváról : Aki egy ilyen gyermeket befogad az En nevemben, Engem fogad be; továbbá: A ti mennyei Atyátok akarata, hogy e kicsinyek közül egy se vesszék el. • László Keresztély.