Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

Nem hivatásunk mérlegre tenni a kongresszus gazdasági hatását, de a lelki hatások között kétségkívül a legnagyobb, hogy a magyar katolicizmus lelkileg újjászületett. Az egész országban tartott gyűlések, körmenetek, szentségimádások, elmélkedések ezer és ezer magyar felnőtt és gyermek szivében rátapintottak a Krisztus-hitre. Hány és hány magyarnak volt élménye, hogy van Krisztusa! A szerető és megbocsátó Krisztus, a bibliai csodatevő Krisztus az enyém, a lelkemben van. Ö az, az eucharisztikus Krisztus. A hagyományok és szokások között megszáradt magyar katolikusságnak kellett ez a vérpezsdítő élmény, rádöbbenni a bibliai Krisztus és az eucharisztikus Krisztus azonosságára. A kenyérszaporító, halottámasztó, imádkozó Jézus akkor is oly egyszerű életet élt, hogy szinte fel kellett, fedezni, ma is fel kell fedezni az Eucharisztiában elrejtezett Jézust. Ez volt a központi gondolat az ifjúság lelki nevelésében*. Jó szentáldozást végezni. A fejlődő diákléleknek Jézus irányt mutat, egyensúlyt biztosít a lelkiélet hullámverésében, orvosságot ad a sebesülteknek, lendületet az erőseknek, új eszméket az imádkozóknak. Gondolom, nemcsak az ifjúság, de a felnőttek lelkét is érték e gondolatok sugárzásai. A magyar szentévnek másik fontos lelki hatását abban látom, hogy rájöttünk, nemcsak egyéni, hanem társadalmi szempontból sincs másban üdvösségünk, mint Jézus Krisztusban. Nemzetünk legilletékesebb vezetői félreérthetetlenül és nyilvánosan kifejezték e meggyőződésünket. A szentistváni keresztény magyar gondolat újra fellobog a lelkekben oly intenzitásban és tisztaságban, mire csak a XVIII. sz. katolikusainál volt példa. Olvassuk csak egyik felsős diákom írását : „Nem kell külön világnézethez menekülni, ha a hazát, ha a szegényeket, ha az igazságot akarom szolgálni. Nem kell nacionalistává lennem vagy bolsevistává, hogy a szociáiis igazságokért küzdjek, nem kell nemzeti szociálistává változnom, hogy a haza értékével tisztában legyek. Egészen egyszerűen katolikussá kell lennem, s van zsinórmértékem, biztatóm, fegyverem". Az igazi alkotó munka örök igazságokon nyugszik, azokból táplálkozik. A kongresszus bezárása után megnyilík a Szent Istvánév. Krisztus király égi kenyérkép osztogatta önmagát nekünk és a nemzetek összegyűlt képviselőinek, a Szent István év adjon nagyobb karaj földi kenyeret a magyar millióknak. Dr. Barabás Ince. 9 V. ö. : Rötigionspädagogische Zeitfragen 5. és 11. füzelében Schreiner, Möhler és Cochen cikkét.