Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 42 — magyarság minden fájdalmát, mikor látták, hogy néhány, a megszállott területről odazarándokolt magyar is sírva zokogja velük a gyönyörű Mária-éneket. Meghatva néztük meg a kegytemplomot, a sok szép magyar vonatkozású emiékés kegytárgyat. Máriacellből Bécsbe mentünk a két gyönyörű osztrák autóbusszal. Ez az út volt a lenyűgöző élmények legszebb sorozata. Többezerméteres hegyóriások között haladtunk végig a Mürztalon s a Semmeringen. Mily kicsinynek látszik az ember ily égbemeredő óriások mellett. A kétoldalt láncszerűen haladó, felhőkarcoló hegyek között a keskeny völgyben, közvetlen az autóút mellett egy hegyi patak csobogott alá. A fiúk szinte nem tudták, mit nézzenek. Szinte megdöbbenve szemlélték a félelmetes, változatos hegyóriásokat, de tekintetüket minduntalan magára vonta a kanyargó völgy, a kedvesen csobogó patak. A sok valósággal kimerítette már őket, mikor a régi, híres császárvárosba értünk. A követke/ő napon a kedélyes bécsiek mosolyogva szemlélték árvalányhajas cserkészeinket Bécs utcáin. Megcsodáltuk a Ring gyönyörű épületeit. A hatalmas terek megszámlálhatatlan művészi emlékköveikkel, a Burg, a Rathaus egy-egy felejthetetlen emléket jelentenek számunkra. A fogadalmi templom s a Károly-templom után már nem hittük, hogy élményeink fokozódhatnak s mégis, mikor a világhírű Szent István dóm hatalmas gót ívei alatt álltunk, magértettük, mily fölséges, mily Istenhez-emelő az igazi művészet. Két múzeumot is megnéztünk. A természetrajzi múzeumban a különböző állatok ezreiben gyönyörködtünk, a technikai múzeumban pedig a modern gépkultúra hatalmas, érdekfeszítő kialakulását láttuk. Csodálkozó tekintetünk elé lépett a kerékpár, az autó, a vonat, a hajó, a repülőgép érdekes fejlődésével. Augusztus 8. délutánját Bécs meseországában, a Práterban töltötte csapatunk. Az óriáskerék, hullámvasút, körhinta, motoros és villamos autóverseny, sárkány- és liliputi vasút, szellemvár, céllövés a gyermekvilág minden álmát a fiúk szeme elé varázsolták. A hiba legfeljebb ott volt, hogy a cserkészerszény mindig üres. Aug. 9-én a schönbrunni császári palota 40—50 gyönyörű termét csodáltuk meg. Szinte belefáradtunk a sok, remek művészettel pompázó terem szemlélésébe, figyelmünket mégis leginkább a milliós terem vonta magára, melyet Mária Terézia egymillió aranyért a legcsodálatosabb művészettel tett vonzóvá és a kínai terem, mely a legremekebb kínai művészetet varázsolja a Habsburgok e tündérpalotájába. Végigjártuk a császári kriptát is, ahol meghatódva láttuk, hogy a világ minden dicsősége mennyire mulandó. Európa leghatalmasabb uralkodó családja, melynek Bécs minden szépségét köszönheti, egy szerény kriptában alussza örök álmát. Lelkünkben ezer és ezer élmény zsongott, mikor elhagytuk Ausztria fővárosát, hogy két és fél hét után újra a haza szeretett földjére léphessünk, hiszen már nagyon is éreztük a közmondás igazságát, mindenhol jó, de legjobb otthon. Mikor 10-én reggel Pápára értünk, az intézet Igazgatósága és a kedves cserkészmamák még a szokottnál is nagyobb szeretettel és bőkezűséggel