Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937
— 19 — a kérdést, mert a levegő annyira telítve van ezekkel a szociális kérdésekkel, hogy arról tudomást kell vennünk és pro vagy kontra állást kell foglalnunk. Ebben a túlfűtött atmoszférában él az ifjúság is s akarva nem akarva tudomást vesz ő is róla. Mit válaszoljunk nekik ? Kedves szülők és szállásadók ! Annyi bizonyos, hogy még nem is olyan régen valóban cucilistának csúfolták azokat, akik valamelyes népjogokat követeltek s még nem is olyan régen mindenki félt is tőlük. Ma már a szociálizmus szalonképes lett s ha valaki kormányozni akar, hangoztatnia kell szociális elgondolásait, mert e nélkül nem kormányozhat. A ma kikerülő ifjúság is sokkal jobban telítve van szociális igazságokkal, hogysem erről hallgasson. Ha ez a szociális atmoszféra a krisztusi levegőből szívja az éltető erejét, tehát ha az ifjúság is innen merít, nincs semmi baj, mert ha ezeket az igazságokat maga Krisztus Urunk is így tanította 2000 év előtt, de eddig még nem tudott megvalósulni, nem hiba, ha a mostani generáció ezt zászlajára tűzi és küzd érts. Krisztus Urunk igen sok olyan szociális igazságot hirdetett, ami még ma sem tudott megvalósulni, de hogy a helyzet kezd érni, az tagadhatatlan, ha nem is tetszik az azoknak, akik nem kívánják, hogy az élet Krisztus szellemében folyjon. Ha gondosan végigtanulmányozzuk Őszentsége a római pápának Quadragesimo Anno című enciklikáját, amely ép ezzel a kényes problémával foglalkozik, az ott elhangzott sokszor kemény szavakból megnyugodva látjuk, ha mindenki is ellene volna a szociális reformoknak, az egyház mellettünk van ebben a kérdésben is és mellettünk lesz a jövőben is. Tehát, ha valaki vallásos krisztusi szellemben nyúl hozzá szociális kérdésekhez, mindig tudni fogja megtalálni az arany középutat anélkül, hogy akár egy földbirtokosnak, gyárosnak vagy bankárnak a haja szála meggörbülne. Az ifjúságnál ennél a kérdésnél csak egyre kell vigyázni, hogy miután juventus ventus, tehát túlzott lelkesedésből ne lépje túl a krisztusi határokat. De ha az ifjúság vallásos nevelése megfelel az előbb vázolt ideális állapotnak, nem kell félni, hogy a krisztusi szociális határokat túllépik, mert az ilyen ifjúság mint a tűz a salakot, kidobja magából a veszedelmessé váló felforgató elemeket. Itt is idézem dr. Schwartz Elemér egyetemi tanárnak erről a témáról mondott szavait : — „Ma mindenki szocializmusról beszél. A legnagyobb baj, hogy illetékes köreink a szociális kérdést ha meg is értik, de megoldására komolyan nem vállalkoznak. Ez a megnemértés a demagógiának hatalmat ad a kezébe. Az Emericana nem tud tapsolni annak a felfogásnak, amely rögtön bűnözőket lát azokban, akik a szociális bajok okaira mutatnak rá. Az ifjúság elhelyezkedésének problémája szívünkön fekszik, de nem hagyjuk el azokat az állásba jutottainkat sem, akik még nem gondolhatnak családalapításra és így nem kapcsolódhatnak a nemzetépítő munkába. Mi itt hangosan és katolikus magyar felelősségünk teljes érzetében azzal a kéréssel fordulunk a kormányhoz, hogy korszerűen változtasson szociális politikáján. 5*