Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1936

— 29 — tésben annyira, mint a bakonyi táborban. Az egyes őrsök minden alkalmat felhasználtak, hogy sátruk környezete minél szebb legyen. Öröm volt nézni, kavicsból, fenyőtobozból, homokból milyen szépen tudták kirakni a trianoni keresztet, a magyar cimert, Nagymagyarországot. A szépen felépített táborban igazi cserkészmunka folyt. A fiúk komoly cserkészlelkülettel végezték a napi munkákat. Szívesen mentek a faluba vásárolni, szívesen főztek s talán még szívesebben költötték el, amit főzlek. Igazán cserkésztestvériséggel segítették egymást a munkában. Komoly szorgalommal igyekeztek cserkészismereteiket gyarapítani. Állandóan tanulmányozták a Bakony növény és állatvilágát. A Kerteskőnél csodálták a víz bomlasztó, hegyeket is áthelyező erejét, melyről eddig csak könyveikből vettek tudomást. A kicsinyek különösen örömmel mentek gombát szedni, amiben táborunk kedves vendége dr. Bacza Dezső hittanár volt gondos vezérük. A fiúk felejthetetlen élménye marad minden harci játék, melyet a táborban átéltek. E harci játéknál már cserkészleleményességgel alkalmazták azokat az ismereteket, melyeket a táborban Mayer István parancsnokhelyettestől tartott harci kiképzésen szereztek. Nagy lelkesedéssel gyakorolták a céllövészetet is. A fiúk lelkében eltörölhetetlenül él annak a napnak emléke, amelyen virágos mezőkön, madárdalos erdőkön át az ősi zirci cisztercita apátság meglátogatására zarándokoltunk. Ugyancsak szívünkbe zártuk annak a kedves úri családnak képét, amely kedvességével, jóságával sok örömet szerzett cserkészfiainknak. Valóban dr. Fischer Lajos földbirtokos és felesége meghódították cserkészeink szívét. Olyan szeretettel érdeklődtek táborunk után, mintha minden cserkészünk az ő fiúk lett volna. Azon a napon, melyen cserkészeinket a Somhegyre hívták és oly nagy szeretettel megvendégelték, gyermekszívek háláját és szeretetét szerezték meg maguknak. Nagy öröme volt cserkészeinknek az a nap is, melyen szervező testületünk elnöke jelent meg táborunkban. A fiúkban nemcsak a diákszív örült, mert megjelent az iskola szeretett igazgatója, hanem a cserkészlélek is ujjongott, mert tudta, hogy cserkészetünk legjobb barátja jött körünkbe. Nagy gondot fordítottunk a szív és lélek vallásos és hazafias nevelésére. Gyönyörű fenyves alatt volt kápolnánk, ahol a fiúk naponként hallgattak szentmisét. Itt a tábortűz meghatott perceiben merengtünk el a haza örömein és fájdalmain. Itt ünnepeltük a nagy Szent Benedek ünnepét, itt emlékeztünk meg a vértanú püspökről, Gellértről, aki idegenből jött, hogy életét adja a magyar népért. Szinte éreztük jelenlétét, s szívünk örült, hogy katolikus magyar cserkészek lehetünk. A táborból lelkileg-testileg felüdülve jött haza minden cserkész s itthon a jó cserkészmamák a régi, kifogyhatatlan szeretettel fogadták s vendégelték meg fiaikat. Mily boldogság volt ily szép tábor után vakációra indulni ! Az iskolaév kezdetén a fiúk már izgatottan várták a cserkészmunka megindulását. Szeptember 26-án a csapat megkapta új beosztását s lelkesen megkezdte a munkát. November elsején cserkészeink kivonultak a hősök sírjához, hogy ők is megköszönjék a haza vértanúinak a soha eléggé meg nem hálál-