Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

_ 47 — erényeinek, az őszinte bizalomnak, a friss, szabadon érző szív megnyilatkozásának értékét. Végül kérte a megjelenteket, hogy az örvendetes kapcsolat, ami eddig volt a szülők és az iskola között, még jobDan kimélyüljön. A III. osztálynak április 1-én tartott szülői értekezletén dr. Juhász Gergely osztályfőnök a serdülő kor viharzónájába került ifjú vezetésének, nevelésének kérdésével foglalkozott és megrajzolta azt az átalános átalakulást, amely az ú. n. kamaszdiák egész egyéniségében, testében és lelkében végbemegy. E fejlődés kezdetét jelzi az a sok szülőt elszomorító jelenség, hogy a kisdiáknak mindent őszintén elcsacsogó szája elnémul, bezárul és az eddig olyan nyilt gyermek a legteljesebb bizalmatlanságba temetkezik. Mindenkiről, leginkább a hozzá legközelebb állókról bizalmatlankodva gondolkodik : a megértő szeretetre annyira éhes diákiélek kénytelen tehát egyedül és magárahagyottan megőrizni benső küzdelmeit, vívódásait önönmagával. Mivel a kamaszdiák nem meri, de nem is tudja mások előtt feltárni forrongó lelkét, azért szüleinek, szállásadóinak, nevelőinek kell segítségére sietniök. Nekik nem szabad elfelejteniök, ha látszólag még olyan furcsán viselkedik is a fiú, ha nevetése, hangja olyan durva lett, ha arca meg is telt pattanásokkal, ha olyan alattomosnak is látszik nagy hallgatásaiban, még azért nincsen baj, csak fejlődik, átalakul az egyénisége, kialakulóban van a jelleme, ifjúvá érése megkezdődött : segíteni kell tehát neki e nehéz forrongásban. A kamaszoknak nem ugyan egyetlen, de kétségtelenül a legnagyobb problémája a nemi érés kérdése. Ezt tehát teljes részletességgel beszélte meg az osztályfőnök, rámutatott a szülőknek, szállásadóknak és az iskolának is e pontban is nagyon kívánatos együttműködésére. A IV. osztály tanulóinak szüleit és szállásadóit április 25-én hivtuk öszsze honferenciára. Dr. Kokas Endre osztályfőnök a IV. osztály sajátos problémájáról, a tanügyi hatóságoktól is újabban nagyon hangsúlyozott szelekcióról beszélt. Itt. a IV. osztályban kell ezt legfőképen megvalósítani a nevelők és szülők együttműködésében. A nevelő felvilágosítást nyújt a tanuló képességeiről, tanácsot ad a tanuló jövőjére vonatkozólag s a szülőknek ezt el kell fogadniok, s a szerint dönteniök. Az alsó négy osztályban már elég műveltségi alapot szerezhettek azok, akik tovább nem tanulhatnak, vagy lehetőséget kapnak arra, hogy valamely szakiskolában képezzék tovább magukat. A középiskola felső része már csak az arra hivatott tehetséges tanulóknak való; a gyenge képességüeknek kínlódása a felső osztályokban, amelett, hogy teljesen céltalan erőlködés nem kívánatos sem a szülőknek, sem az iskolának. A felső osztályokba csak azokat a tanulókat bocsátjuk, akik előre láthatóan képesek lesznek az érettségi bizonyítvány megszerzésére. A szomorú gazdasági helyzet is azt mutatja, hogy az ifjúságot inkább a gyakorlati szabadkereseti pályákra kell terelni, s nem az állástalan diplomások „hivatalt" kereső tömegébe. Kérte az osztályfőnök a szülőket, hogy fogadják meg a nevelők tanácsait, ne akarják a kevésbé tehetséges tanulókat érettségire, lateiner pályára erőlietni, s ak-