Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

— 20 — ez a nyelvi jelek hordozója is. Elsősorban ezt kell megvizsgálnunk, hiszen a konkrét lelki tartalom, amely a kifejezés anyagát adja, csak a tudat által megszabott, feltételei által kijelölt formákban jelenhet meg. A kifejezéselmélet első fejezete tehát a kifejezés feltételeit, mégpedig egyéni és társas, általánosabban : külső és belső feltételeit vizsgálja meg, második fejezete pedig az e feltételek által alakított kifejezési anyagot elemzi. A külső és belső feltételek elválasztásában gyökeres ellentétet ismerünk fel az egyes ember és a társadalom közt ; törekvéseik egymás ellen irányulnak. E szembenálló erők küzdelmét módszerünk további felépítése is tükrözi. Más a beszélő szempontja, más a hallgatóé aki a társadalom képviselője. V beszélőt tekintve elsősorban az a kérdés vetődik fel, hogy az adott feltételek közt milyen lelki szándékok alakítják tovább a kifejezésre váró lelki tartalmat. (V. ö. K. BÜHLER : Kritische Musterung der neuern Theorien des Satzes. Indogermanisches Jahrbuch, VI. 1—20.) Itt természetesen még nem érvényesül a hallgató szempontja, mert ő csak a kész kifejezéssel áll szemben. A megvalósult kifejezés fokán már élesen elválik a két szempont ; a beszélő oldaláról tekintve a kifejezőeszközök kérdését kell megvizsgálnunk, azaz hogy milyen nyelvi eszközök szolgálnak bizonyos lelki tartalmak kifejezésére. Ez a rész tehát a kifejezőeszközök rendszertana. A hallgató szempontjából ugyanez a nyelvi anyag tudomásul vett, lelki tartalmat ébresztő jelenség. Az ő számára tehát nem eszközről van szó, hanem bizonyos lelki tartalmat kifejező értékekről, melyek benne hatást, (gondolatokat, érzelmeket, cselekvést) keltenek. A megvalósult kifejezés tehát a beszélő szempontjából kifejezőeszköz, a hallgatóéból kifejezőérték. E kettő rendszere nem azonos. A beszélő számára a kifejezés záró müvelet, egy hosszú lelki sor végső tagja, eredője. A hallgató számára a kifejezés kezdő tag, egy lelki sor megindítója. Azonkívül a hallgatónál a külső és belső feltételek ís mások, s így a lelkében keletkező hatások sem lesznek azonosak a beszélő szándékainak céljával. A hagyományos grammatika tulajdonképpeni területe, a megvalósult kifejezés így rendszerünkben kettéoszlik : a kifejezőeszközök rendszerére és a hifejezőértékek rendszerére. Az első keresi például, hogy mely nyelvi eszközök állnak valamely parancs kifejezésére. (Parancsoló mód, jelentő íród jelen idő, jövő idő, segédigék, kérdő mondat, feltételes kérdő mondat, hangsúly, hanglejtés stb.) A második megvizsgálja például, hogy a jelentő mód jelen idő mi mindent fejezhet ki. (Egyidejű cselekvést, jövő cselekvést, ismétlődő cselekvést, parancsot, feltételt stb.) Ha követjük a kifejezési működés időrendjét, végül a hallgató lelkében bekövetkező hatást kell megvizsgálnunk. A kifejezési működést követve tehát így alakulnak ki a kifejezéselmélet egyes ágai : 1. A kifejezés feltételei. 2. A kifejezés anyaga. 3. A kifejezést alakító lelki szándékok. 4. A kifejezőeszközök rendszere. 5. A kifejezőértékek rendszere. 6. A kifejezési hatások. Bóta János.