Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

Kifejezéselméleti módszertan. 1. A kifejezéselmélet tárgyköre. Beszélhetünk-e a nyelv életéről, tekinthetjük-e élő szervezetnek, mint egykor divatos volt, s aminek emlékét őrzi még ma is egész sereg könyvcím ? A nyelvtudományi kutatás már régen kimutatta ennek a szines feltevésnek alaptalanságát, s legfeljebb mint képes szólásmódot fogadja el. A nyelvtudományt azonban az ellenkező végletbe vitte cáfoló lendülete, s a nyelvtől minden életet megtagadott, csupán jelek rendszerének fogva fel. A nyelv azonban több ennél : a nyelv kifejezés, azaz olyan jelrendszer, mely lelki tartalmat tükröz. A lelki tartalmak pedig élő hordozókra utalnak : emberre és emberi csoportokra ; tehát ha a nyelv maga nem is élő valami, mégis életszerű belső elrendeződést mutat : életet fejez ki. Ha a nyelvet mint kifejezést vizsgáljuk, tulajdonképen azt a módot tesszük tanulmány tárgyává, mellyel valamely lelki tartalmat nyelvi alakba öntünk. Úgy is mondhatnók, hogy valamely lelki tartalom és annak nyelvi képe közti viszonyt vizsgáljuk meg. S ha kutatásunk során mi is a nyelv életét említenők, mindig csak erre a kifejezési viszonyra gondolunk. Nem érhetjük itt be a nyelvtan szokásos módszereivel, mely a már említett módon csak a megmerevedett nyelvi eszközöket veszi tekintetbe, azokat rendszerezi (leíró nyelvtan), vagy pedig kiválaszt egy-egy elkülönített nyelvi tényt s összeállítja fejlődését (történeti nyelvtan). A kifejezés elmélete a működésben levő, „eleven" nyelvet vizsgálja, vagyis az egyes ember í 11. a társadalom tudatában egy időben meglevő nyelvi jelek rendszerét ; ezeket is abból a sajátos szempontból, hogy mi módon tükröznek lelki tartalmat. Világítsuk meg mindezt egy példával : Kidőlt a fa mandulástól, Elszakadtam a rózsámtól. A „rózsámtól" szerkezet leíró nyelvtani vizsgálata nagyjából a következő kérdésekkel foglalkoznék : Megvizsgálná a hangképet, megállapítaná, hogy milyen szófajta, megvizsgálná szószerkezet- ill. mondatelméletileg, nézné a jelentését és megállapítaná a képes alkalmazást. A történeti vizsgálatból megtudnók, hogy a szó latin eredetű, s annyira meghonosodott irictr, hogy egyáltalán nem érezzük idegennek ; kikeresné a