Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

— 14 nyelvek óraszámban is megnyilvánuló főszerepe, megadja a lehetőséget a humanisztikus szempontok érvényesítésére, de az idegen nyelvek alárendeltsége nem biztosítja a lehetőség megvalósulását. A művelődésrajz nyilt kérdése ez, melyre még nem hangzott el a döntő válasz. De akár a humanisztikus szerep javára döntsön a jövő, akár az alárendelt helyzetet állandósítsa, a modern nyelvek szerves összefüggésbe jutottak a szellemtudományi tárgyakkal s függelékszerü szerepük megszűntnek tekinthető. Az iskolareformok is az élettel való szorosabb kapcsolatra törekszenek. A nemzeti művelődés egészének értékelő átélésére szolgálnak a modernnyelvi tanulmányok. A modernyelvi studiumban előtérbe kerülnek a nem-irodalmi jelenségek is, ha a nemzet életével vannak kapcsolatban. Tehát átfogó szempontok jutnak érvényre itt is, belső rokonság köti össze a müvelődésrajz célkitűzéseit a szellemtudományi lélektan módszerével. Sajnos az analógia tovább terjed az alapfogalmak nagyon vitatott értelmezésére is. Amint a struktúra-fogalom is más-más különböző elmélkedőknél, a Kulturkunde-nak sincs definíciója. A fentiekben inkább az iskolareformokkal kapcsolatos kialakulását és szerepét tekintettük, a következőkben a modernnyelvi oktatásban kifejlődött gyakorlat alapján nézzük az új elv megnyilvánulását. Péterfy Jenő lelkében fogamzott meg a kívánság, jobb pínea toboznak lenni a római Pincio-n, mint német tanárnak pesti reáliskolában. Valóban, a középiskolai modernnyelvi tanítás nem a leghálásabb hivatás. A nyelvtanítás első feltétele, a kifejezőkészség fejlesztése sok időt, fáradságot vesz igénybe s mikor a munka eme része már meglenne (casus irreális), a fokozottan szükülő hely, a felsőfokon már csak egy enciklopédikus jellegű irodalmi leltár tárgyalását engedi. Az idegen nyelvoktatásnál, akár a klasszikus nyelveknél, akár a moderneknél, a magyar tanár lépten-nyomon érzi (indogermántól eltérő idiománk miatt), hogy tulajdonképpen idegen anyagot tárgyal, idegen lélek megnyilvánulását fejtegeti. De éppen nemzeti elszigeteltségünk teszi kétszeresen fontossá az idegen nyelveket, a magasabbrendű kultúrélet sokkal erősebben parancsolja az idegen nyelv ismeretét nekünk, mint Európa nagy kultúrnépeinek. Nemzeti művelődésünk Szent István óta Nyugathoz tapad, saját kultúránk megértésénél van szükségünk az idegen nyelv ismeretére, az idegen szellem megértésére. Nemzeti egyéniségünk féltése az idegen befolyástól csak a félmüveitek lelkében ébredhet fel, a magyar szellem legkiválóbbjai nem tartottak a nyugateurópai kultúra befolyásától. Az idegen szellem eltérő volta nem veszély, az idegennyelvi oktatás rációja éppen a nemzetek eltérő voltában van. Ha a magyar és német szellem teljesen egyforma volna, a német nyelvoktatás elsőrendű szüksége szűnnék meg. De hasonlóképen értelmetlen lenne az idegennyelvi oktatás, ha Európa egyes népei szellemileg teljesen idegenek volnának egymástól. Omnis cognitio fit per modum cognoscentis, hiányoznék az alap az idegen szellem megértésére. De ha a francia szellem struktúrája el is tér pl, a németétől, éppen a meghatározó értékélmény irányában,