Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1931

— 17 — a legnemesebb jellemű vonásai ragyognak elénk, olyan jellemvonások, amelyek minden időben, de különösen napjainkban, a legfontosabbak és legszükségesebbek az emberiségnek. Mi most a világ baja ? Micsoda minden bajunknak a forrása ? Az, hogy elveszett közülünk a Pax, hogy ellenségként állanak egymással szemben országok, népek, osztályok. És bizonyos, hogy a világ csak úgy menekülhet meg a pusztulástól, ha megtalálja a Paxot. Vaszary történeti nagysága tehát épen napjainkban nőtt nagyobbá, mert megtanít a jobb, boldogabb élet egyetlen útjára : a Paxra. Az ő csodálatos lelki színképén ragyognak azok az erők, amelyekkel megteremthetjük az Isten nagy gondolatát, az emberek boldogságát : a lelkek békéjét. Legtündöklőbb vonás ezen a színképen : a mélységes vallásosság. Vaszary a Krisztus képmására alakított belső élet embere volt. Az Isten gondolatai éltek lelkében ; röpült a nagy, örök célok felé. A föld sohasem vonzotta, a sár sohasem érdekelte, átlátott a vflág üres légvárain, hiú délibábjain. A természetfölötti világban élt, onnan vette indítóokait, onnan merítette erejét, ahhoz mérte élete működése irányát, azért harcolta küzdelmeit, azért hozta áldozatait. Ezt a mély vallásos érzületet az otthonból hozta magával. A pannonhalmi ősmonostor azután a maga múltjával, emlékeivel, épületével, szellemével megtanította a fogékony lelkű ifjút arra, hogy a föld csak arra való, hogy tapossuk ; de az életünk célja nem a sárba van beleágyazva, hanem a végtelenbe nyúlik. így lett belőle a buzgó papnak és szerzetesnek mintaképe. Szerette Krisztust, szerette érte a halihatatlan lelkeket. A kolerajárvány idején hősies önfeláldozással erősítette a betegeket a szentségekkel és a hit vigasztalásával. Mint főpapnak is az volt a legfőbb gondja, hogy a lelkeket pásztorukhoz, Krisztushoz vezesse. Mindent megtett a hitélet fokozására ; a templomok egész sorát építette és szépítette. Egyházához törhetetlen hűséggel ragaszkodott. Tanításából egy jottányit sem engedett ; jogaiért hitvallói elszántsággal és vértanúi türelemmel harcolt. Terhei és gondjai közt Istenben keresett erőt és vigaszt a természetfeletti világban járó lelke. Feltűnő és megható vonása vallásosságának mély Mária-tisztelete. Munkájában, csalódásaiban, keserűségében megindító ragaszkodással és gyermeki bizalommal sietett a Szűz Anya oltalma alá. Rendületlen meggyőződése volt és nem csupán szónoki frázisa, hogy Magyarország Máriának köszönheti fönnmaradását. Ez a mélyen vallásos lélek, ez a nagy Mária-tisztelő, lehetett-e volna más, mint igazán őszintén alázatos ? Hiúságot, önérvényesülést nem ismert. Nem szerette soha önmagát, csak Krisztiiét. A csendes, visszavonult élet volt ideálja. 2