Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1930

- s Ez a nemzeti veszedelem keserű tanulság volt a viszálykodó magyaroknak s legjobbjaink igyekeztek is az újraépítés munkájából kivenni a részüket. Fávusz apát az ország védelmére Szigligeten várat építtetett. Ekkor adományozta IV. Béla király a rendnek a Balaton melletti birtokot és nagy kiváltságokkal is felruházta az apátságot. V. István Bonifác apátsága idején ezeket a kiváltságokat kibővítette. Az apátsági területet külön vármegyei jellegű területté tette, melynek örökös főispánja a főapát lett s mint az apátsági terület föpásztora egy sorban van a püspökökkel. A XIII—XIV. század ismét szomorú pártoskodások kora s ezt Pannonhalma is erősen megérezte. Áttérek az Anjouk idejére, amikor újból felvirrad az alkotás kora. Ez a dicsőbb kor a kolduló barátból apáttá lett I. Vilmossal kezdődik. E kor apátjai közül kiemelkedő egyéniség Szigfrid, akit konventje a „legméltóbb főpap"-nak tisztelt meg s aki a monostort és egyházát dicséretesen megújította, majdnem egészen újjáépítette, pedig nagy áldozatok árán tudta megszerezni egy István nevü bitorlótól az általa lefoglalva tartott apátságokat. Az erkölcsös fegyelem fenntartása s a tudomány gondozása egyik legfontosabb feladata volt életének. Utána sajnos még Zsigmond uralkodása alatt a kommendarendszer lépett életbe, a monostorokat nem rendi tagok kapták s gyakran világi hatalmasságoktól segített gubernátorok kormányozták, akiknek a rendi fegyelem idegen volt, s akik még a monostor fenntartásáról is alig gondoskodtak. A monostor ebben az időben elnéptelenedett s az épület is annyira megrongálódott, hogy 1486-ban Mátyás király kénytelen volt némi javításról gondoskodni, amit az északkeleti sarokban látható 1486-os szám is emlékként őriz. Az isteni gondviselés, a sok belviszály után, végre ismét kiváló atyát adott a rendnek Tolnai Máté személyében, akit ! 500-ban II. Ulászló nevezett ki pannonhalmi apáttá, az egész magyarországi bencés-rend főapátjává és elnökévé. Jóval korábban, az Árpádok idejében is találkozunk ugyan a főapáti címmel (Pl. Ráfael), de Tolnai Mátét e címében és jellegében X. Leó pápa az 1514-iki bullával megerősítette s az alapító levél értelmében főapáti, főpapi és főpásztori kiváltságait összefoglalta. Ő lett egyúttal a fiókkolostorok kegyura is. Apátsága idején a rendi élet és fegyelem gyönyörű virágzásnak indult. A tudományokat, a tanulást, a tanítást könyvmásolás által ápolták és jogilag is annyira képzett bencéseket találunk köztük, hogy többeket procuratornak (prókátornak) nevezett a király (Példa : Nagyszombathy Márton). Az ezután következő kor az országra is, Pannonhalmára is szomorú megpróbáltatást hozott. A mohácsi vész után Pannonhalma birtokait is versenyt pusztították a törökök és ellenkirályok, a hűtlen várnagyok pedig még a kevés jövedelmet is elsikkasztották s bizony Tolnai főapát és monostora teljes Ínségre jutott. Az Jnség fokát legjobban jellemzi, hogy kénytelenek voltak legbecsesebb kincseiket, így a Szent István kelyhét három másik kehellyel együtt