Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1930

Szent Benedek-rendje hazánkban. Március 21-én minden évben meleg szeretettel, bensőséges ragaszkodással üli meg a pápai bencés reálgimnázium a rend nagy alapítójának — Szent Benedeknek — emlékünnepét. Az idén az intézet igazgatója annak a kedves kívánságának adott kifejezést, hogy mi, öreg bencés diákok is ünnepeljünk az ifjú diákokkal. Felkért arra, hogy ennek az ünnepélynek a keretében én is tartsak előadást. Témámat ugyan nem írta elő, de azt az ünnepély maga szabja meg, mert Szent Benedekkel vonatkozásban kell annak lennie. Szent Benedek életéről, szelleméről, regulájáról évről-évre sokat hallottunk hivatott rendtagok szájából, különösen kimerítették ezt a témát az 1400 éves jubileum során elhangzott beszédek. Szent Benedek lelki kiválóságának rövid jellemzésével a mult évben magam is a közönség elé bátorkodtam, azért az idén egy kis történelmi visszapillantást választottam beszédem tárgyául a bencés-rend magyarországi életéről. A magyar bencés-rend története szinte hazánk történetével kezdődik. Érdekes, hogy a bencés-rendet a hozzánk éppen nem barátságos cseheknek köszönhetjük. Szent Adalbert prágai püspök — a csehek javíthatatlansága miatt elkeseredvén — remete életre szánta magát. A Szentföldre akart költözni, de tervének keresztülvitele előtt Monte Cassinoba ment. Ott tervéről lebeszélték, mire Prágába tért vissza s 12 szigorú fegyelmű bencést vitt magával. Azok számára Brewnovban kolostort építtetett. Hiába ! A csehek kegyetlenkedése miatt nem volt maradása s Magyarországon keresztül római kolostorába vonult vissza. Ebben a kolostorában akarta őt felkeresni ifjúkori pajtása, Radia, hogy a csehek kegyetlenkedéséről hírt vigyen neki. Útja Magyarországon vitt keresztül s ekkor Géza őt itt marasztalta, sőt a Brewnovban maradt bencéseket is Magyarországba hívta és számukra Pannonhalmán 996-ban kolostort építtetett. Ezzel kezdődik a bencések szerepe, történelme Magyarországon. A letelepedett szigorú, de erkölcsös clunyi szellemet, fegyelmet tartó bencések nagyon is tág munkakört találtak itt. Főként térítéssel foglalkoztak, bár a gazdálkodással s erdők irtásával is követendő példát szolgáltattak az addig csupán harchoz edzett lakosságnak. De sikerdús munkájukat nagyobb lendülettel, kellő megszervezés után csak Szent István uralkodása alatt tudták megkezdeni.