Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1930

- 16 már fogy földi éltünk. A napot, amelyet töltünk, a halállal kell megosztanunk. Isten terve szerint valósul minden. Ő elveszi tőlünk elmulásunk állandó érzését és hogy a halál annál könnyebben lepjen meg, az élet neve alá rejtőzik. Az élet halál, a halál Élet. Életünknek alázatra intő, tragikusan törékeny voltát semmi sem példázza jobban, mint az, hogy testünk — tüzes eszmék, nagyszerű gondolatok — sáros agyagvára, törékenyebb, mint a legfinomabb herendi porcellán. Kis ütődés, ismeretlen szerkezeti hiba s a drága portéka cserepekre hull. Volna-e vigasztalás, ha nem intene felénk az el nem múlás örökzöld babérja? S most Isten veled testvér, jó kolléga, hűséges munkatárs ! Miénk voltál, hogy elveszítettünk, elveszítettünk, hogy egészen a mienk maradhassál ! Mi, akik az örök, nagy vizek innenső partján állunk, nem búcsúzunk — hiszen a búcsúzás választ jelent, amely fájó és keserű — hanem csak azt kiáltjuk feléd, aki ellőttünk mentél el : Jó testvér, szeretett kolléga, hűséges munkatárs, viszontlátásra az irgalmas Istennél ! Vértes Zoárd.