Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1930

In Memóriám ! Labuntur humana ac fluunt : neque pars vitae nostrae lam obnoxia aut tenera est quam quae maxime placet. (Seneca : Consolatio ad Marciam. C. XXI. 5- vs.) Az emberi dolgok elmúlnak, elenyésznek s életünknek egyetlen szaka sem oly veszélyeztetett avagy törékeny, mint az, amely legkedvesebb. (Seneca : Marcia vigasztalása. XXI. F. 5. S.) Ott láthattuk szálegyenes, szemetkötő termetét, mikor 1926. forró nyarán a magyar cserkészet lelket árasztó piros pünkösdjén kígyózni kezdtek a korábban beérkezett cserkészcsapatok a megyeri dombok felé. Teherautók, málhás kocsik zsivajában, menetelő oszlopok, csattogó zászlók, rivalgó kürtök zűröszajos erdejében hullámzottak a zöldes-sárgás életszalagok. Éppen most bontakozik ki a kemény lábak verte porfüggöny mögül egy szálas fiúk vezette csapat, élén katonás ritmusú fúvószenekarral, amelyet kemény tartású, okos szemű cserkésztiszt vezényel. A győri bencés cserkészek — adják tovább az ismerősök — bencés tanárral az élükön. A szerzetes lanár leszáll katedrája hideg magasáról a gyermekek életmeleg világába, cserkészblúzt húz magára ? mered a kérdés az ismeretlenek részéről. Azonban már távolodik is a csapat, felkaptat az országútról a tábortzáró dombokra. Alakjukat elnyeli a messzeség, zenekaruk kiütköző hangfoszlányait az ujrajövők súlyos lépésdobbanása. Fejem mellemre csuklik, szemem fátyolosodni kezd a megrohanó emlékek hatása alatt. Fojtényi Emilről kell emlékeznem, akit a viharzó élet felhajtott az élet napsugaras csúcsára s egyetlenegy rándítással átdobott a halál sötét mélységébe. Markáns feje halotti vánkosra hanyatlott, okos szemein immár síri bogarak futkosnak. A kies Kőszeg völgykatlanában tapsolt először a mosolygó napnak, ott, ahol az Alpesek nyúlványai ereszkednek le és ölelik körül a Gyöngyös véráztatta völgyét. Fogékony lelke teleszívja magát a szülőföld sok értékes karakterisztikumával. A német gyakorlati érzés, élettájékozódás, az adott helyzet gyors felismerése megfér a magyar álmodozóbb természet mellett, amely nem tudja felejteni a magyar mult sok feljáró emlékét. A bencések iskolájába kerül, hallgatja a magisterek bölcs tanítását, lélekre hatását lelkéhez engedi. Enged a hívó szónak s Istennél jelentkezik szolgálattételre. Pannonhalmán, a magyar Monte-Cassinon, a magyar bencés-rend atyai szigorú, anyai szívű