Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1929

— 22 — kormányzat, társadalom és sajtó hirdet Szentegyházunk ellen. E harcban mellettetek lesz a Boldogasszony, kinek hűséget esküdtetek". És a kibontott zászló alá huszonöt év alatt évenkint sorakozott a bencés gimnázium ifjúsága. Hol vannak, merre járnak, szétszórta őket az élet, de meg vagyok győződve, hogy a kongreganista lélek, ki szerette a Máriás-zászlót, Egyházához és hazájához hűtlen soha sem lehetett. És hogy most van vezetésre hivatott, öntudatos, hitvalló katolikus intelligencia, hogy vannak súlyos komoly katolikus nagyságaink, hogy beszélhetünk katolikus politikáról, Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, ismerjük el, ezt a nevelő munkát ezek az ifjúsági kongregációk végezték el. És jött a nagy háború, jött a nélkülözések, a fájdalom ideje, az igazi katolikus lélek jobban tudott szenvedni. A kongreganista a Szűz Anyára gondolt, hitéből merített erőt és a kongregációk hősöket adtak a hazának. A kevéshitüek is imádkozni kezdtek, de ez az imádság nem a mélységes meggyőződésből, hanem a félelemből fakadt. És jött a végső meghasonlás, a lelkek mérgezése teljességében bontakozott ki, jöttek a legszégyenteljesebb napjai a magyar történelemnek, mikor a politika szélhámosai előtt bűn volt a vallás, bűn volt az erkölcs, bűn volt magyarnak lenni. Ettől féltették a kongregációk a magyar nemzetet, ezért hivták Mária-zászlók alá a magyar katolikusokat, ezért akarták és vértezték fel a magyar ifjúságot a bensőséges Mária-kultusz csodálatos erejével. És a bűn elnyerte büntetését, a magyar tragédia Trianonnal bekövetkezett. Talán meg is érdemeltük, mert a nemzet égi Patronájáról megfeledkezett. És most a vezeklés, a gyász, a lemondás komor napjaiban igazolva van a kongregációs munka és törekvés, nem szégyen már a hithűség, a nemzet jóvá akarja tenni a multat és imádkozik. Hiszekeggyel kezdődik minden magyar munka és a Patrona Hungáriáé régi fényében tündököl. Megdicsőült a zászló az idők viharjai után és a magyar katolikus lélek imádsága a megbocsátó és igazságos Istent keresi: „Hiszek egy isteni örök igazságban", mely vissza fogja még adni nekünk szép Magyarországot. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kedves Kongreganista Testvéreim ! Amikor azonban ünnepel a mi huszonötéves kongregációnk, ünnepel az egész katolikus világ, ünnepel a mi szent Egyházunk is. 75 évvel ezelőtt Krisztus földi helytartója, vallásunk, tán szabad ezt mondanom, legkedvesebb dogmáját hirdette ki, hogy szent és szeplőtlen a mi égi jó Anyánk, akihez a föld szennye sohasem tapadhatott. A boldogságos Szűz tisztelete az Egyház életével kezdődött és a 75 éves szent dogma még jobban bearanyozta a Szűz glóriával övezett homlokát és az Istenanya teljes fényességében tündököl. Hajtsuk meg tehát kongreganista alázattal ünneplő és jubiláló lobogónkat és szálljon a fohász, mint kedves egyházi énekünk mondja : „szent Szűz Anyánk, óh el ne hagyj !" De ezekben -a* napokban a világ minden katolikusa a szent város, Róma felé tekint ! Milyen boldog a mi kongregációnk, hogy a nagy közösséggel