Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 31 — Gergely, bár számkivetésben halt meg, biztos lehetett ügyének győzedel­méről. VII. Gergelynek a szerzetesektől támogatott küzdelme az isteni gond­viselés eszköze volt az Egyház szabadságáért, de nem kevesebbet köszönhet e megrettenhetetlen harcosoknak az európai civilizáció. Mikor megakadályozták, hogy Krisztus egyházát a világi hatalom gúzsbakösse és az állam lélek­nélküli szolgájává tegye, mint az Bizancban történt, nagy szolgálatot tettek az emberi szabadságnak és a művelődésnek is. VII. Gergely az állami minden­hatóság elméletével, az uralkodói hatalom pogány felfogásával szembe állítja az evangéliumban és a keresztény tradícióban gyökerező felfogást a hatalom eredetéről és a fejedelmek kötelességeiről. VII. Gergely szemében az állam korlátozott egyeduralom. A hatalom Istentől származik, minden tekintély forrá­sától, de a királyi méltóság emberi eredetű és ha a hatalom letéteményese népe kárára dolgozik, vagy megsérti a közte és népe között fennálló hall­gatag szerződést, büntetés alá eshetik és letehető. Ennek az elvnek a köztudatban való vitele mentette meg Nyugat-Európát, hogy az állami mindenhatóság és az uralkodói hatalom nem fajulhatott el odáig, mint Bizancban, ahol minden energiát elnyomott, minden fejlődést megakadályozott, mindent megmerevített és a cézári hatalom szolgálatába hajtott, minek következménye lett az a végtelen erkölcsi és politikai züllés, amely aztán hosszú haldoklás után 1453-ban eltemette a kelet-római birodalmat. Ebben a nagy munkában pedig VII-ik Gergelynek és utódainak munkatársai a Benedek-rendiek voltak. Cluny dicsőséges hivatást töltött be. Restaurálta eredeti tisztaságában a benedeki életet, előkészítette az utat az Egyház megújulásához, de kiszámíthatatlanok érdemei anyagi és erkölcsi jóléte körül is. A polgári társadalomnak nagy mértékben vált hasznára Cluny a maga nyugodt, békés, munkás, a felebaráti szeretetet gyakorló életével. Egy tökéletesen felforgatott, a hűbéri széttagoltságnak kiszolgál­tatott, helyi háborúskodások minden szörnyűségének és meglepetésének, a mindenféle rablásnak és zsarolásnak kitett világ közepette a kolostor a béke szigete volt a tengerben, egy tökéletesen megszervezett társadalom példája. A rendnek, a szervezettségnek e példaképe tiszteletet keltett a hű­béres társadalomban, s vele járt a keresztény felebaráti szeretet helyre­állítása. Cluny egy egészen felforgatott, nagyrészben műveletlen társada­lom között keletkezett és nőtt nagyra, teljesen áthatva a tekintélytisztelettől, és a felebaráti szeretettől, mit oly nagyon szerzetesei lelkére kötött Szent Benedek, mint a keresztény társadalom eleven példaképe jelent meg. Cluny­nek sikerült a maga békeeszményét elfogadtatni a társadalommal az ököljog és vérbosszú korában. Az Isten békéjének, a Treuga Dei-nek elfogadtatásával a földmívelésnek, kereskedelemnek, iparnak megadta a biztonságot, mely min­den fejlődésnek elengedhetetlen feltétele. A hálás utókortól joggal kapta Szent Benedek a béke alapítója szép címet :

Next

/
Oldalképek
Tartalom