Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 18 — a keresztény család eszménye, ahol kölcsönös szeretetben és megértésben dolgoznak a családtagok, a családatya tekintélye és vezetése alatt. Az engedelmesség, tekintély biztosítják minden társadalomban a mindennapi élet zavartalan menetét, de a szerzetesnél természetfölötti jellege is van az engedelmességnek. Krisztus Urunk példájára a szerzetes lemond saját akaratának gyakorlásáról az élet legfontosabb kérdéseinél (munkakör stb.), hogy egyrészt az Úr Jézus áldozatát utánozza némikép, másrészt hogy a lelki életben a teremtményektől annyira szükséges elszakadást biztosítsa. E két szabályozó alapelv irányítja azt a két eszközt, melyekkel a szerzetes célja megvalósításán munkálkodik : az imádságot és a munkát. Ennek a két elemnek olyfokú egyesítése, mely létre hozta az Ora et Labora jelszavát (Imádkozz és dolgozz), Szent Benedek legnagyobb érdeme. Ennek a két elemnek mesteri összeolvasztásával lett ő a nyugateurópai műveltség atyja. Aki ezen két elem közül az egyiket elhanyagolja, az hűtelen Szent Benedek gondolatához. A nagy alapelvek kifejtése után ennek a két eszköznek szabályozásával foglalkozik legtöbbet a Regula. A liturgikus imádságról szóló intézkedései alapul szolgálnak az Anyaszentegyház imádságának, a breviáriumnak. A munkáról szóló fejezetek pedig becsülést szereznek a pogányság által megvetett munkának. Szent Benedek azt mondja, hogy a szerzetes akkor igazán szerzetes, ha kezemunkájából él (tunc vere monachi sunt, si laboré manuum suarum vivunt. Reg. c. 48.). A szerzetesnek dolgoznia kell, hogy a kolostor megélhetéséhez szükséges dolgokat magában a kolostorban előállíthassák, dolgoznia kell, mert a tétlenség ellensége a léleknek (Otiositas inimica est animae. Reg. c. 48.), de dolgoznia kell azért is, mert a munkának a lelki életben nagy jelentősége van az önmegtagadás szempontjából. Bár Szent Benedek mindig hangsúlyozza, hogy' a munkában tekintettel kell lenni az egyesek gyöngeségére (Omnia tamen mensurate fiant propter pusillanimos c. 48.), a Regulából kiviláglik, hogy ezen a munkán Szent Benedek nem felüdülést, szórakozást ért, hanem komoly, fáradságos munkát, mely egyrészt önmegtagadást gyakorol, másrészt engedelmeskedés annak a törvénynek, mely a munkát minden ember kötelességévé teszi. Kötetek kellenének Szent Benedek regulájának méltatásához. Mi azonban csak rövid áttekintést akarunk adni Szent Benedekről és művéről, azért az alapelveken kívül még csak néhány vonást emelünk ki, melyeknek nagyrésze volt abban, hogy a Regula ma is, XIV évszázad után is szenteket nevelő törvénykönyv. Az egyik ilyen pont az állandóság (stabilitas in congregatione. Reg. c. 4.). A kitartás, az elcsüggedést uralomra nem engedő akarat alkot a mindennapi életben is, nem pedig az ide-oda kapkodás, sokféle munkának elkezdése, egynek se bevégzése. Itt igazán áll : Fac, quod agis. Aki kezét az eke szarvára tette, ne nézzen vissza, mondja a Szentírás. Sok kezdeményezés tört le a stabilitas hiánya miatt, hogy a szerzetesek Szent Benedek koráig gyakran cseréltek kolostort, ami által éppen azok az erények voltak vészé-