Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927

Dr. Serédi jusztinián bíboros hercegprímás. A magyar Sión gyászát hosszú megbeszélések után nagy öröm váltotta fel, melyben nekünk, pannonhalmi bencéseknek, dicsőségünk lett. Szent Rendünk hűséges és munkás tagja, a minden bencéstől szeretett Jusztiniánunk lett Magyarország legfőbb papja és legnagyobb közjogi méltósága. Midőn ezen boldogságunknak azzal is kifejezést akarunk adni, hogy értesítőnk első lapján tanítványaink és a jó szülők előtt megemlékezünk róla, tesszük ezt nemcsak azért, hogy rendi dicsőségünk miatt érzett örömünket hirdessük, de tesszük pedagógiai szempontból is. Bíboros hercegprímásunk a megszállt Deáki községben született 1884. évi április hó 23-án. A tizenegy gyermekes családban gondos nevelésben részesült. Már ötéves korában iskolába járt, mert addig kérte édes anyját, míg ez kieszközölte számára a felvételt. A szorgalmas kis diák ügyét szeretettel karolta fel Gulyás Elek bencés plébános, akinek biztatására a szülők a pozsonyi kir. kath. főgimnáziumba Íratták be 1895-ben, ahol mindjárt az első évben tiszta jeles bizonyítványt szerzett. Nagy szorgalommal tanult és mivel szülei nehéz viszonyok között éltek, maga munkáját is hozzátéve, igyekezett minél jobban megkönnyíteni nekik a taníttatással járó gondokat. Nehéz éveket tölt így nagy munkában, de soha sem volt elkeseredett. Mindig szerette a természetet. Szívesen vett részt barátaival a játékban is. Gulyás Elek, majd utóda dr. Wargha Samu és bátyja, Serédi Marcell bencés tanár nagy hatással voltak a fejlődő diák lelkére. így határozta el magát, hogy bencés lesz és 1901. évi augusztus hó 6-án magára is ölthette a bencés ruhát, megkapta a munkát hirdető skapulárét. Ettől kezdve Szent Benedek jó fia volt. A szeretet, engedelmesség, a béke, imádság és munka embere míg Pannonhalmán tanult, majd midőn a theológiát a római Szent Anzelm kollégiumban végezte és utóbb, midőn Rómában a törvénykönyvet kodifikáló bizottságnak volt a munkása. Bámulatos tudását szerénysége multa csak felül. Minden bencésnek szerető rendtársa volt, minden embertársával igaz szeretettel érintkezett és bárki ismerte őt, csak csodálni, becsülni és szeretni tudta. Óriási munkáját, mely mellett pihenésre alig jutott ideje és papi lelkületét akarta Szentatyánk kitüntetni és jutalmazni, midőn a bíborosi és hercegprímási méltóságot adományozta neki. 1*