Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1927

— 11 — Azokat a hátrányokat, miket szenved a középiskola a görög kiküszöbölésével s mik, mint mondottuk, könnyen pótolhatók, bőven kárpótolják azok az előnyök, miket modern nyelvek és irodalmak tanulmányozása nyújt. Mert ha panaszok hallatszanak az egyetemre kerülő ifjúság gyönge formális képzettsége ellen — mi a háborús viszonyok következtében az egész középiskolai színt hanyatlásának, nem pedig csak a meggyöngült latin és görög oktatásnak számítandó be — hallatszanak még elkeseredettebb hangok, a főiskolára került ifjúságnak gyarló modernnyelvi tudása ellen is.

1 Egyéni és nemzeti szempont egyaránt követeli, hogy a modern nyelveket felkaroljuk s hogy a lehető legnagyobb eredményt érjük el vele. * A mondottak után nézzük, mit nyújt a francia tanulmány az irodalom és élőbeszéd szempontjából. 300 éven át Franciaország vezető volt a népek szellemi életében. Ezt a vezetést irodalmának és nyelvének köszönhette. Vannak irodalmak, melyek nagyobb írókkal dicsekedhetnek (Shakespeare az angoloknál, Goethe a németeknél), de egy sincs, melynek hatása olyan általános lett volna, mint a francia irodalom és nincs nyelv, melyet annyi idegen elsajátított volna, mint a franciát. A XVII. sz. végétől a francia világnyelv lesz. Egyeduralmát megtartja az egész XVIII. században. Az északi germán államokban, Angliában, Svéd- és Norvégországban, Dániában époly elterjedt mint Németországban, Ausztriában, Lengyelországban. A királyi udvarokban, az előkelők, a tudósok között a francia nyelv járja. Nagy Frigyes, aki politikai tekintetben nagy ellenfele volt Franciaországnak, a francia gőgöt lealázta Rosbachnál, franciául írta szépirodalmi próbálgatásait, franciául levelezett. Tudósok franciául írják műveiket, mint Leibnitz. Abban a Németországban, melynek történetében a franciákkal való évszázados ellentét a legkiemelkedőbb pontok egyike, a XVIII. sz. közepén a müveitek már azon a ponton vannak, hogy anyanyelvükké a francia lesz. A XIX. században a francia mint beszélt nyelv visszavonult, mert az európai nemzetek öntudatra ébredvén, nyelvüknek is megadták azt a helyet, melyet egy nép életében az megérdemel. De a francia szellem és irodalom hatása nem kisebbedett, sőt talán növekedett a XIX. században is, nem is szólva arról, hogy a világháború eredménye mennyire megnövelte a francia nyelv súlyát. A francia nyelv és irodalom 300 éves vezetőszerepe nem véletlen eredménye. Nyelvének világossága, szabatossága, nagy szóbősége, hajlékonysága szerezték meg neki a mindennapi és a nemzetközi életbe.i való jelentőségét. Tudományos és szépirodalmának irányító szerepe volt a múltban. Ha az eszmeáramlatok történetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 300 év óta a francia irodalom minden eszmeáramlatnak előkészítője vagy kifejezője. Nem egyszer az idegenből átvett eszméket a francia irodalom népszerűsíti, 1 L. Középiskolai kérdések az egyetem szemszögéből, Magyar Szemle. 1927., 3. sz.