Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

21 versenyén beszédet mondott egy alkalommal az igazgató, máskor Kelemen Krizosztom. Holler Konrád tanár zenekart szervezett, mely a katonák szórakoztatására a városi színházban hangversenyt tartott, melyen az ünnepi beszédet Tomor Árkád tanár mondotta. Holler Konrád mult évi, a sebesült és beteg katonák érdekében kifejtett buzgó tevékenységéért a vöröskereszt második osztályának kitüntetését kapta. Intézetünk 1916 május 1-én a városi színházban hangversenyt tartott a kárpáti falvak felsegélyezésére és a pápai rokkantak menházának javára, amely alkalommal az ünnepi beszédet Blazovich Jákó tanár mondotta. Ezen beszédet a nagy idők emlékéül egész terjedelemben közöljük. Mélyentisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Ifjak! Úgy gondolom ezt a mai ünnepet, mint nagy lélek-vonulást. Az ország minden iskolájának kapui kitárulnak, lélek-rajok szállnak ki belőlük s vonulnak föl északra, hol az ég a földdel összeölelkezik. A nemzet legfiatalabb hajtásai, kiket még nem szakított le a borzalmas vihar, ma nemzeti bucsut járnak. A Kárpátok köré ma élő babérkoszorú fonódik. A koszorú még ki nem feslett bimbói ti vagytok, én magyar ifjúságom. Amikor rászállunk ezekre a hegyormokra, mintha egy nagy gótikus dómba lépnénk. Tornyai az égbenyúló hegyormok, harangszava a fenyvesek zúgása, orgonaszava a felcsendülő madárdal, s a dómban ezernyi az oltár... Magyar vér illata tölti ki a dómot... Óh áldoztak, sokat és sokan áldoztak e dómban . . . Figyeljetek : mintha még most is visszhangoznék benne az ágyuszó, a fegyverropogás, a magyar honvéd diadalkiáltása, kékülő ajkak utolsó imája, suttogása . . . Rombolva, pusztítva rohant az ár. Meg-megremegve néztük, mint jő egyre közelebb. Átcsap az ország határain, itt-ott mélyebbre beözönlik. De azután megáll. Ketten állták útját: a Kárpátok s a magyar katona. Megindul a viaskodás életre-halálra . . . Hallgassatok: a Kárpátok meséket mondanak... Hózivatarban, életet fagyasztó télben, golyózáporban rendületlenül áll a magyar baka. Hó befújhatja, tél megfagyaszthatja, golyó ledöntheti : de meg nem rettenik... A délibábos Alföldre, honnan fehérlő falusi házak remegve nézik a küzdelmet, csak egy út vezet: a magyar katona testén át. . . Mennyi kínnak, mennyi szenvedésnek, mennyi halálmegvető hősiességnek voltak néma szemlélői ez égbe nyúló ormok !