Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1915

17 győzelemmel álljuk a harcot. Mintha az elszabadult égi testeket napjaik felé visszarántó, világösszetartó erő működnék győztes hadainkban, oly lebirhatatlan elemi erővel állják útját e fékevesz­tett erők félelmes kitöréseinek s igyekeznek gátat vetni egyszer­smindenkorra a népek harmóniáját megzavaró erőfeszítéseknek. Ennek a rettenetes élet-halál tusakodásnak megvívására küldtük el fájó, de büszke szívvel munkás, erős férfiainkat ; eresztettük el aggódó gonddal az iskola padjairól is gyermekifju társaitokat s búcsúztattátok el — csak pár nappal ezelőtt — szívszaggató zo­kogással őszbecsavarodó hajú édesatyáitokat. Kimondhatatlan nagy az áldozat, de kimondhatatlan nagy az eredmény is ! Szántóföldjeinken nem gázolt végig, állatainkat nem hajtotta • el, házainkra nem dobott üszköt s bennünket nem tett földön­futókká a cárizmusnak korbáccsal, gépfegyverrel fölhajszolt hor­dája. Hazánk és szövetségeseink földjén, ha bajosan is, de folyik a békés munka, titeket is szinte zavartalan csendben nevelünk jövendő hivatástokra. Árpád apánk foglalta honunkból nem tart egy talpalatnyit sem az ellenség, sőt új harcokra kész seregeink határainktól messze, hódított területeken állanak. A világ csodálata s a nagy német népnek gazdasági- és politikai téren is kamatoz­tatható baráti megbecsülése jutott osztályrészül a magyarságnak. De minden anyagi- és külső eredmény mellett és minden szomorú sejtelmünk ellenére is bizva reméljük, kedves ifjak, hogy a leg­nagyszerűbb s legértékesebb diadalt mégis idehaza és szellemi téren aratjuk. Szomorúan látjuk, hogy a bűn ma szabadabban cédáskodik, mint békés viszonyok között. Keserűen tapasztaljuk a fajtalanság, a sikkasztó önzés, a személyválogató igazságtalanság, a nehéz kötelességgel szembenézni nem merő gyávaság bűneinek elhara­pódzását. Bizonyos izgalommal tekintünk a megtorlás szellemére, mely e bűnök következtében szenvedők lelkére ma még sötét felhőként nehezül, hogy a maga idején talán villámokat szórjon, de szilárd a hitünk, hogy e félelmes fellegeken rövidesen áttör a megtisztult világnézet új, boldogító napja. A francia forradalom a szabadság eszméjét dobta hatalmas erővel a világba, a mostani világháború pedig a szabadság centrifugális erejének ellensúlyozó­ját : boldogulásra, érvényesülésre törő vágyainknak a mások ha­sonló, jogos törekvéseivel szemben való bölcs mérséklését ; az egyénnek a nemzet, a nemzetnek a népek nagy egyetemességébe való, arányos beilleszkedését; ezen önmérséklet és beilleszkedés 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom