Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1914

5 a legjogosabb ügyért, melyért valaha háborút viseltek. Ezer éves alkotmányunk, jövendő boldogságunk és életünk forog kockán. Már évek hosszú sora óta kisértett bennünket a háború réme, de bölcs és békeszerető királyunk mindig gátot vetett a kitörni készülő viharnak, melyet ellenségeink támasztottak. Azonban a junius 28-iki megrázó tragédia, a trónörököspár meggyilkolása, mely nemcsak a királyi családot, hanem az egész birodalmat is szivén találta, véget vetett minden türelemnek. Mindenki belátta, hogy ellenségeink háborút akarnak és azt a régi céljukat akarják megvalósítani, hogy az osztrák-magyar birodalmat szétmarcangolják. Királyunk Őfelsége, akinek legfőbb vágya volt, hogy hosszú küzdelmekkel és súlyos szenvedésekkel teljes életét békében fejezze be, fegyverre szólította hűséges népeit, hogy megvédelmezze trónját, birodalmát, saját és alattvalóinak becsületét. Hogy mi lett az emlékezetes királyi szózatnak eredménye, magatok láttátok a mozgósítás alkalmával augusztus első napjaiban. Egész hazánk egyszerre fegyverben állott: hősies elszántság, lelkesedés szállotta meg a lelkeket a király hivó szózatára és úgy siettek a zászlók alá, mintha keresztes hadjáratra indultak volna. A régi magyar vitézség, amely egykor az egész Európát csodálatra ragadta, újra fellobbant és még a fegyvertől régen elszokott népfelkelő katonákat is olyan harci kedv szállotta meg, mely csak a régi szabadságharcokban lelkesítette őseinket. Vájjon ez az elszántság, ez a lelkesedés megérthető volna-e, ha csupán hatalmi érdek és fejedelmi önkény sodort volna bennünket háborúba ? Korántsem ! Lelkesedést és hősies elszántságot csak az igazság és jog szülhet, a kényszernek és zsarnoki hatalomnak levertség, elkeseredés és elfojtott harag a következménye. Ennek még árnyéka sem volt a mi harcba induló katonáinknál. Pedig Isten a megmondhatója, mennyi áldozattal jár egy modern háború, amelyben nem annyira a személyes vitézség, hanem inkább a gépek viszik a főszerepet ! A történelemből tudjuk, hogy semmi sem kiván több áldozatot a nemzetektől, mint a háború. Nemcsak azokra vár a megpróbáltatások özöne, akiket a hazafias kötelesség a harcmezőre szólított, hanem mindenkinek részt kell venni a munkában és áldozatban, amennyire csak ereje engedi. Mert ha sok köny, vér és vagyon árán tudunk is győzelmet aratni, ez az áldozat, bármily nagy és súlyos, eltörpül azon mérhetetlen csapás mellett, mely az ellenséges fegyverek diadalát követné. De ne férkőzzék e rémes kép lelkünkbe,