Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1914

16 a gyermekek egyszerre nagykorúak lesznek, az öregek megifjodnak, a föld szelid művelői oroszlánokká válnak, a nép vezérei pedig a máskor egyenkint is annyira oltalmazott életet most százezrével teszik fel egyetlen hadi sakkhuzásra. Még legkomolyabb életterveink is úgy tűnnek fel, mint kis gyermekjátékok a végzet országútján, amelyen ágyutalpak zökkenéseitől dübörög a föld s a fegyveres milliók viharzó fellegek gyanánt söpörnek el falvakat, városokat. A mindennapi kis méretek kiesnek kezünkből. Már a kilencedik hónapja folyik ezen óriási élet-halál harc a népek milliói között. E hosszantartó hatalmas küzdelem már sok erőtől duzzadó férfut emésztett meg. Az ádáz harc még most is folyton szedi áldozatait. Szeretett hazánk megvédésére is nem elég már az edzett férfikar, szükség van reánk is ! S mi hivó szózatának készséggel engedelmeskedünk annál is inkább, mert gyönyörű példaképek állnak előttünk hazánk történelmében. Mikor végigzúgott az országon e kiáltás : „A haza veszélyben van", százával, ezrével állottak elődeink a zászlók alá, felövezték karddal derekukat s fegyvert ragadtak kezükbe. A hazaszeretet megacélozta izmaikat és sok dicső győzelem kivivására képesítette őket. Példájukat akarjuk követni mi is és mint méltó utódok lelkesedéssel csatlakozunk a szent lobogó mellé, hogy életünket, vérünket adjuk a legnemesebbért, a hazáért és a győzelem kivivása által egy új élet hajnalát derítsük föl. De e hivó szózat teljesítése közben fájó szomorúság fogja el lelkünket. Hiszen itt kell hagynunk szeretett tanárainkat s titeket, kedves tanulótársaink ! Most a távozás utolsó pillanatában megragadjuk az alkalmat, hogy kimutassuk hálánkat és szeretetünket a Főtisztelendő Igazgató Ur és a Főtisztelendő Tanári Kar mindegyik tagja iránt, akiknek a szeretet melegével áthatott oktatása mellett lerakhattuk azon alapot, amelyre mindegyikünk vágyai és tehetségei szerint megépítheti jövő boldogságát. Őszinte szívből jövő köszönetünket fejezzük ki azon atyai gondoskodásukért és intéseikért, amelyekkel bennünket minden áldozatra kész honfiakká neveltek s e köszönetünket azon alázatos kérelemmel kapcsoljuk egybe, hogy bennünket távozásunk után is további szeretetükben megtartani kegyeskedjenek. Kedves Tanulótársaink! Szomorú szívvel válunk meg tőletek is, akikkel együtt szvituk magunkba a vallás és tudomány elemeit, de akiket még nem szólított fel szeretett hazánk arra, hogy érte fegyverrel kezetekben harcoljatok. A mi dicső hivatásunk ne szomorítson el benneteket, hanem inkább szorgalmas tanulástokkal