Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1914

11 hatást gyakorolt, midőn az ifjú katonákat az Ur oltára előtt térdelni látta, hogy ez ünnepélyes aktussal búcsúzzanak ifjúságuk kedves emlékeitől és távozzanak oda, ahol a hazát nem könyvvel, hanem fegyverrel kell szolgálni. Istentisztelet után az igazgató a templomban a következő beszédet intézte az ifjúsághoz : „Kedves Fiaim! Nem lephet meg benneteket az, hogy a mai napon, midőn intézetünk hadbavonuló tanítványaitól bucsuzunk, a búcsúzást itt az Isten házában végezzük, s ezzel e nevezetes eseménynek vallásos jelleget adunk. Nem lephet meg bennetet azért, mert iskolai életünkben minden fontosabb mozzanatot Isten nevében kezdettünk és végeztünk. Nem lephet meg azért sem, mert nevelésiekben mindig két eszme vezetett és irányított bennünket : a vallásosság és hazafiság. Hazafias ünnepeinknek vallásos jelleget adtunk, vallásos ünnepeinkben pedig a hazafiság eszméjét is kidomborítottuk. Azért magatok is természetesnek fogjátok tartani, hogy e búcsúzás, mint iskolai életünknek örökké emlékezetes eseménye, itt a templomban történik. Az a nevezetes esemény, hogy ifjaink közül többen a szellemi fegyvereket valóságos fegyverekkel cserélik fel, intézetünk 200 éves életében most másodszor történik meg. Először 1848-ban történt. Amint intézetünk főkönyveit forgattam, az 1848/9. iskolai évben több negyedik osztályú tanuló neve után ezt a megjegyzést találtam : katonává lett. Meghatottan olvastam, de nem lepett meg, mert jól tudtam azt, hogy 1848/9-ben 15—16 éves ifjak az iskola padjaiból a harcmezőre mentek, hogy karddal védelmezzék az őseiktől örökül hagyott magyar alkotmányt és szabadságot. Hányan voltak közöttük névtelen hősök, akiknek emlékét nem őrzik márványtáblák s nevük dicsőségét nem zengedezték sem a költők lantjai, sem az utódok dicsőítő hymnusai. De vitézségük emléke mégsem enyészett el nyomtalanul. Magatok tudjátok, hogy évenkint megültük az 1848/9. események emlékét s a kegyelet adóját lerótuk a névtelen hősök iránt. Ezen hazafias ünnepek nem voltak puszta formalitások, mert ifjú sziveteket megihlették a mult emlékei és a hősök példái a hazaszeretet érzelmét szilárdították lelketekben. Ki hitte volna, hogy eljön az idő, midőn az ősök példájára nektek is fegyvert kell fognotok, hogy hasonló vitézséggel és elszántsággal menjetek a harcmezőre ? íme eljött az idő, hogy a haza fegyverre szólított benneteket is. Ne csodálkozzatok tehát, hogy ezt az eseményt oly fontosnak tartom és nem tudlak benneteket elbocsátani, hogy hozzátok itt az Isten házában búcsúszót ne mondjak. Bármily szokatlan és ünnepélyes