Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

9 Urunkról csak óvatosan és finoman nyilatkozik. Az egész keresztény vallással sem sokat törődik, az egyes vallásoknak pedig határozott ellensége. Nemcsak azért, mert azok meggyőződésekhez ragaszkodnak, hanem azért is, mert elfinomodott gondolkodásmódját bántja, hogy vallási szempontok különbségeket idézhetnek elő az emberek között . . . Nem hódol meg semmi előtt, csak a hatalom, pénz és élvezetek előtt. Ezért oly nagy benne a tudományos gőg és az élet kevélysége. Azért nem tudja az életet és annak külső formáit kellően méltányolni, nagy egységes világnézetbe foglalni s mindenki előtt tiszteletben álló törekvések alapjává tenni. Ennek a vallási és tudományos bizonytalanságnak nagy, de egyben szomorú hatásai vannak az emberiség mai életére és fejlődésére. Az emberiség nem tud magára találni. Nem tudja létezésének és tevékenységének egységes célját maga elé tűzni. Halad, halad. De nem tudja merre s nem tudja, hogy miért. Rabszolgája lesz a haladásnak. Cinikussá válik, aki nem hisz nagy eszmékben, de nem is exponálja magát semmiért, nem is tagad meg magától semmit. Felmerül benne még a nagyratartott kulturális haladással szemben is az a cinikus kérdés : mire jó a haladás ? mire az egyes ember működése és a nemzetek fejlődése, ha úgyis az a világpusztulás lesz a vége mindennek, amelyet a nap kihűlése küld reánk ! Ennyire azonban egyelőre még csak kevesen jutottak. A nagyközönség még a tudás bámulója és a kulturáért lelkesedik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ma minden ember sokat tud vagy akar tudni. Hogy az embereknek a kultura azért imponál, mert emberi nemük diadalát látják benne! Nem. Nem! A komoly tudósok nagyon kevés számmal vannak közöttünk. A legtöbb ember tudását az iskola erőszakoló tekintélyének köszöni. Maga részéről már csak az újságok és képes folyóiratok élvezetes rovataiból gyarapítja. Ami ugyan a felszínes tudás gyarapodásához hozzájárul, de egyszersmindt oly szórakozottságot okoz, amely egyenesen megölője minden nehézségekkel járó tudományos munkálkodásnak. A kultura pedig mint a kényelmes és jó élet kerete imponál az embereknek. Amely sok élvezetet termel és az élet javait az emberiség közkincsévé igyekszik tenni. Nem is kultura ez igazában, hanem nagyipar ! Nagyipar, mely a tudomány vívmányait használja fel pénzszerzésre, a tőke jövedelmező befektetésére. Hogy pedig ipari cikkei kelendők legyenek, hogy legyen termékeinek