Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1913

15 rosszul tett s ez a tudat már magában is nagy életkomolyságot szilárdított meg nála. Hát a vallásos élet egyéb gyakorlatai ! Hát a keresztény hit fenséges tanítása ! Krisztus Urunk és a szentek példája, kikkel bizonyos lelki közösséget élt egész fiatal korán át! Oh hogyne hatottak volna ezek mélyen és komolyan reá? Hogyne érvényesültek volna életfelfogásában ! — Ma azonban a legtöbb ifjú hamarosan észreveszi azt, hogy a felnőttek milyen cinikusak vallási dolgokban. Hallania kell folytonosan vallási felfogásával ellentétes dolgokat. Esetleg olvas könyveket, melyeket úgy kap kézhez, mint világosságot a homályban, tudományos hangot a vallásos érzelgésben ! Hát persze, hogy hamarosan levonja a következtetést ! Maga is megvilágosul, maga is megtudósul s ettől kezdve hitvány pökhendiséggel ül a hittanórán s vesz részt szentbeszéden, szentmisén s minden más egyházi gyakorlaton. Hát akkor hogyan hatna reá mindez?, Nemcsak nem javít rajta; nemcsak nem komolyítja életfelfogását, hanem inkább kárára válik. Kárára nemcsak vallási értelemben, de jellemképzés szempontjából is ! Kárára azért, mert ettől kezdve nem is igyekszik vallásos meggyőződését mélyíteni és igazában megalapozni. Enélkül pedig csak kényszeredve vesz részt a vallásos gyakorlatokon, melyek sem testének, sem lelkének nem kellenek és valóságos képmutatáshoz szoktatja magát. Szerencse, hogy a vidékről jövő tanulók oly meggyőződéses hitet hoznak magukkal a falukból, mert e nélkül kétségbeeshetnénk a tanulók vallásos életének lehanyatlása felett. Pedig mindjobban be kell látniok még azoknak is akik a vallással nem szívesen foglalkoznak, hogy a mi társadalmi, nemzeti és kulturális életünk sokkal inkább a valláson alapul, mintsem felületes gondolkodással hihetné az ember. Ezt élénken mutatja az, hogy a vallásos alap elejlése után egymásután vesztik értéküket azok az eszmék és elvek, amelyeket eddig kétségbe vonni s megtagadni senkinek sem jutott eszébe, mert közvetlen belátásból tudta ki-ki, hogy ezek nélkül kulturélet fenn nem állhat ; társas együttműködés, nemzeti élet nem lehetséges. Az ifjúságnál fellépő ellenszenv minden tekintéllyel szemben; az egyéniségnek ferde irányban tapasztalható erősödése, mely engedelmeskedni s mások vezetése alatt együttmunkálkodni nem akar tudni; a nemzeti mult iránti lelkesedés és hazaszeretet kiveszése a fiuk szivéből, az erkölcsi felfogás szégyenletes lazulása, a megbízhatatlanság ; a becsületszó értéktelensége, az igazán jellemességre törekvők mind nagyobb ritkulása: ezek mind, de mind azt mutatják, hogy nevelésünk és