Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1912

11 tehát az iskolai színjátékok nagyobb arányú művelése is az ő nevükhöz fűződik. A jezsuiták már korán fölismerték a szinelőadásokban rejlő nagy nevelőerőt, siettek is kiragadni e kiváló eszközt a protestánsok kezéből. Jól tudták, hogy „az ifjakat felvidítja, lelkesíti és társaságukhoz láncolja", miközben igyekezetükről, játékbeli ügyességükről és emlékezetük erejéről is bizonyságot adnak. Darabjaik tárgyát rendszerint vagy a bibliából és egyháztörténelemből, vagy a profán történelemből vették ; Plautus és Terentius darabjaitól idegenkedtek, mert attól féltek, hogy a pogány erkölcsi felfogás megmételyezi a tiszta keresztény érzületet, szellemet. A szerepeket kitüntetésül a legjobb tanulók kapták, akiktől kellemes szavalást, tiszta kiejtést és választékos, finom mozdulatokat kívántak. Az előadásokat rendesen vizsgálatok alkalmával tartották, néha egy évben többször is, mert egy-egy kiváló egyéniség látogatása szintén alkalmat adott a színjátszásra. Ilyenkor az előadók jutalomban részesültek. Nagy gondot fordítottak a külső színi hatásra, a díszletekre, az előadás fényének emelésére ; Nagyszombatba Bécsből és Velencéből is hozattak ruhákat a szereplők számára. Az uralkodó nyelv a jezsuita iskoladrámákban a latin ; e nyelvnek gyakorlása, szókészletének elsajátítása volt az egyik cél. De a magyar nyelvű előadást sem hanyagolták el. Az alkalmazkodni tudó jezsuitarend látta a magyarosabb szellemben működő piaristák és pálosok sikereit, igazodni akart tehát ő is a kor kívánalmaihoz, mely szívesen hallgatta a magyar szót az iskoladrámák színpadáról. Már 1587-ben előadott magyar tárgyú, Szent István királyról szóló drámájuknak előadási nyelve is valószínűleg magyar volt. Magyar nyelvű programm maradt fenn az 1756-ban szinrekerült Kodrus című szomorujátékról, ami ugyan nem föltétlen bizonyíték az előadás magyar volta mellett, de Kunits Szedécziás-a, Faludi Constantinus-a, Illei darabjai, továbbá Jekoniás, „mellyet Egynémelly Jesus Társasága-béli Tanító-Mester" szerzett, magyar nyelvűek. Ez a nemzeti irányzat azonban, mely az iskoladrámák nyelvét magyarrá akarta tenni, nem juthatott a jezsuitáknál nagyobb uralomra, mert rendjüket Mária Terézia korában eltörölték. De a nemzeti szellemnek nemcsak magyarul irott drámákkal, hanem magyar tárgyú darabokkal is hódoltak. Szent István király és Salamon a magyar történelem alakjai, Illei Tornyos Péter-e komáromi gazda ; Katona Józsefet „Vak Béla" előadásakor zúgó tapsokkal és tetszésnyilatkozatokkal tünteti ki a közönség. Mindamellett az igazi cél, melyet az iskoladrámák szerzői