Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1910

Tanulmányi kirándulás Olaszországba. (Egy tanuló emlékirata.) I. Előkészület és utazás. Az .... évben az X-i gimnázium hetedik osztályába jártunk. Osztályfőnökünk, aki már hetedik éve vezetett bennünket, évekkel előbb emlegette, hogy hetedik osztályos korunkban Olaszországba kirándulást fog rendezni. Gyakran buzdított bennünket, takarítsuk meg filléreinket, hogy ne kelljen egyszerre az egész útiköltséget szüléinktől kérni. A tavaszi időt, a húsvéti szünetet jelölte ki az utazásra, amikor épen egy tanárokból és tanulókból álló zarándoklat megy Rómába. Az utazást lázas készülődések előzték meg. Osztályfőnökünk érintkezésbe lépett a zarándoklat vezetőjével, megszerezte számunkra az utazási jegyeket s nem mult el nap, hogy valami útbaigazítást ne adott volna. Alig néhány nappal az utazás előtt azon rémes hir jelent meg a lapokban, hogy az olasz vasutasok sztrájkolnak s alig lehet remélni, hogy az ügy még az utazás előtt békés megoldást nyer. A lesújtó hirről Pali iskolatársunktól értesültünk, aki a Budapesti Hírlappal lépett az osztályba. Lajos barátunk, a jó szavaló felolvasta a tudósítást a sztrájkról, amely általános levertséget és elkeseredést okozott. Volt olyan, aki keserves sírásra fakadt, hogy annyi idő óta hiába töpögette a filléreit, amelyeket nehéz munkával, instruktorsággal szerzett. Ilyen hangulatban talált bennünket osztályfőnökünk, midőn épen latin órára jött hozzánk. Meglátszott az arcán, hogy együttérez velünk. Megjelenése egy kissé csillapítólag hatott az izgatott kedélyekre. Elővette minden ékesszóló tehetségét, hogy a legszebb reményeikben csalódott tanítványait megnyugtassa. A következőket mondotta : „Kedves fiaim ! Teljesen együttérzek veletek. Engem épen úgy lesújt a szomorú hir, mint titeket, sőt még jobban, mert hiszen én biztattalak benneteket már