Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1909

4 rést vivott ki a legfelsőbb körökben is. Elismerése osztogatásában, jutalmazásban mindig és mindenkivel szemben az a szempont vezette, van-e az illetőben élénk kötelességérzet és rendszeretet? És semmi sem hozta ki annyira sodrából, mint ennek hiánya. Korán jutott árvaságra; pedig mint a család legifjabb tagjának, tán legjobban szüksége lett volna a családi fészek melegére. Az a gondoskodás legalább, amellyel a főmonostor minisztergyerekeinek felügyeletét és nevelését a családra bizta, erről tanúskodik. Nem akarta, hogy ennek hijával legyenek. Gyermek- és ifjúkorát idegenek között töltötte. A Csallóköz nemesi kúriáiban, legtöbbnyire a Bubics- és Baján-családok körében repült el az az idő, amely az iskolábajárás előtt és közben szabad rendelkezésére állott. Sokszor szólt e boldog napokról a legszívesebb emlékezéssel, de kiérzett ez elbeszélésekből, hogy mindez nem volt képes pótolni az édes szülők és testvérek simogató, kitörülhetetlen édes emlékeit. De ha Isten megtagadta is tőle az otthon légkörében való nevelkedés lehetőségét, fogékony szivébe belevéste a környezet, a természet szeretetét. Órákon át el tudott üldögélni, mikor már a járás nehezére esett, a várkerületen, elmerülve egy-egy szép táj, vagy a felhőzet színárnyalatainak, vagy a napnyugtának szemléletébe. Gyönyörűsége tellett a környezet csinosításában és szinte gyerekes örömmel örült egy-egy jól sikerült, esztétikailag is szép alkotásában. A fizikus támogatta ebben a gyermek- és ifjúkori emlékeket ; vagy tán ezek vetették meg alapját amannak. Testvérbátyja is pap volt, maga is az lett: a szt. Benedek fia. Azért-e, hogy a szerzetben találja meg, amit kicsi kora óta nélkülözött: a családban élés kedves, az emberi sziv legédesebb örömeit; azért-e, mert boncoló, világos értelme a szerzetes-tanári pályán vélte meglelni