Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1909
14 Az ilyen eljárásnak nagy a hatása. Nemcsak az igazság nyer vele, hanem a kölcsönös bizalom is erősödik. Gyökeret ver az erkölcsi felfogás, az igazi, helyes gondolkodás és a deák megtanul belehelyezkedni a mások helyzetébe. Az önző hazugság. Ide tartozik az iskolában előforduló hazugságok legnagyobb része. Szülőoka a kellemetlenségektől, a bajoktól való szabadulás. Benne van a korszellemben, hogy könnyíteni akar magán, minden áron élvezetet, gyönyörűségei hajhász. S ez megmételyezi már a serdülő ifjú nemzedéket is. Inog a családi élet, a szülők teljesítik gyermekeik kívánságait s nem ritkán gúnyt űznek az áldozatkészség, a lemondás szelleméből. Csoda-e, ha tünedezik az önmegtagadás, amely föltétlenül szükséges a következetes igazságérzethez. Kívánatos az igazmondást az akarat gyakorlásának, az erőpróba és bátorság szempontjából megbeszélni. A rendkívül fogékony ifjú lélekben kialakul lassan az a tiszta látás, mintegy közszellem, amely nemcsak az úszóban elismeri a bátorságot, ha fejjel ugrik a vízbe, hanem az igazmondóban is a rettenhetetlenséget, ha saját hibáival, baklövéseivel szemben is tud férfiasan őszinte lenni, s a hazugságot mint csalafintaságot, gyávaságot megveti. Az emberi tekintet szintén sok hazugság szülője. Sokat lehetne róla szólani. Fölvethetni a kérdést, hová juttathat az emberekre való tekintet, ha egyszer meghódolunk előtte. Megrabol minden önbizalomtól. Sokszor elég egy-egy intés, egy-egy utalás valamely esetre, hogy a hazugság e nemének utálatos volta kitűnjék. A fiúk maguk is rájönnek arra, hogy bár az igazmondás sokszor súlyos kereszt, ám az eszményibb élet bizony hősies élet. Jellemes ember csak az lehet, akinek tekintete nem az élet kényelmes, sikerekben gazdag-, hanem lelki erősségére, tökéletes voltára irányul. Rá kell mutatni arra az önállótlanságra is, amely abban van, aki tetteiben a szerint igazodik, mit tesznek, mit nem más emberek, ahelyett, hogy rendületlenül azon az úton járnának, melyet helyesnek ismert föl lelkiismeretük. Segítségül hívhatjuk a vallást is. Hitünk-e a másvilágban és a lélek halhatatlanságában? Ha igen, akkor világos, hogy életünkben a lélek érdekében kell cselekednünk s nem a ravasz, agyafúrt módon való boldoguláséban, —