Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1908

Az alkohol romboló hatása. Ha a történelem sárgult lapjait figyelemmel forgatjuk, ha a multak emlékének kegyelettel áldozunk, csakhamar észrevesszük, hogy az emberek minden időben csaknem ösztönszerűen ismerték meg az életük- és testi egészségük fentartásához szükséges dolgokat és hogy ezekhez azután makacsul ragaszkodtak is. Bizonyságot tesznek e fakult lapok arról, hogy a kultúrának bármely fokán álljon is az ember, nem elégszik meg a boldogságnak, jólétnek azon érzetével, melyet egészséges testi szervezete rendes működésével nyújt neki, hanem időközönként agyvelejének ingerlésével fokozottabb kellemes érzetekre törekszik ; megcáfolhatatlan tanúi azon elszomorító igazságnak, hogy az emberek mindenkor szükségét érezték a szeszes ital élvezetének és hogy a legtöbb nép egymástól függetlenül jött rá a szeszes ital készítésére és élvezetére. Pedig e gonosz démon-ital — az alkohol — születésétől, felfedezésétől kezdve — amely nap a világtörténelem egyik leggyászosabb napja — nem tesz mást, mint rabol, csal, gyilkol. Már mint gyilkos születik; hisz ismeretes, hogy megöli szüleit, az erjesztő gombákat. Megölte a monda szerint felfedezőjét, megöli ma is először a testet, azután a lelket. Nem ellenséges ruhában jelenik meg, hanem hízeleg, kinálja magát ; az ember észre sem veszi, mikor élvezete szokássá, betegséggé válik és amikor a jó barát alattomos ellenségkép áldozatát nyomorba, bűnbe s végül a halálba kergeti. Nagyon sok körülmény játszott közre abban, hogy az emberi kultúra fejlődésének e gátló akadálya a legelterjedtebb élvezeti cikk lehessen; hogy Róma három világrészre terjedő hatalmának megrontója a későbbi századokban is egész napjainkig úgyszólván nélkülözhetetlen, mindennapi táplálék legyen. Társadalmi osztályoknak, népeknek kellett letűnni az életszínpadáról, míg végre épen a legjobban sújtott munkások körében megindult mozgalom következtében ma már jobb meggyőződés l*