Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 21 — Sopron példáján indulva a német városokat utánoznák, amelyek a madárvédelmi törvény feljogosítása alapján önkényt intézkedtek és rendeleteiknek saját alkalmazottaik révén — erdö-, mező-, vízőrök, csőszök — érvényt is tudtak szerezni. Ez uton talán még több eredményt lehetne felmutatni, mint az országos törvényekkel, mivel az ilyen részleges intézkedések csak azt tartják szem előtt, ami az illető vidékre nézve szóba jöhet s így semmi fölöslegeset sem tartalmaznak. Természetes, hogy egy-két testület csak kárba veszett munkát végezne, ha nem országszerte karolják föl a fontos ügyet.

1 A legutolsó intézkedés, a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1906 április 27-én kelt rendelete, amely újabb bizonyítéka annak, hogy sok a kár a madárpusztítás révén, s hogy vannak még, akik belátva a bajt nemes lelkük sugallatát, igazságérzetét követve segítségére sietnek e szegény, gyenge, védtelen állatcsoportnak. Tulaj donképen nem más ez, mint az Egyesült-Államokban már évek óta szép sikerrel működő intézménynek a „Madarak Napjáénak (Birds day) meghonosítása népiskoláinkban. E szerint minden népiskolában egy nap évenkint a madaraknak van szentelve akként, hogy a tanító a tanulók felfogásához mérten előadást tart a madarak életéről, jelentőségükről az ember gazdaságában, a természet háztartásában. Megismerteti velük a madarak védelmének és szaporításának szükségességét, az erre szolgáló eszközöket, módokat. Mindez intézkedések csak az állandóan nálunk élő madarak javát célozzák, vándormadaraink még kevesebb pártolásban részesülnek. Nemzetközi ornithologiai kongresszusokon sokat vitatták már e kérdést, de végleges nemzetközi megegyezés még mindig nincs, pedig csak így lehetne őket biztosítani. Éneklők és nem-éneklők egyaránt, a vizi madarak nap-nap után fogynak, különösen megfogyott az utóbbi években a füsti fecske nemcsak nálunk, hanem Európa összes nyugoti államaiban. Említettem már, hogy Olaszországban a nép ép úgy fogdossa a fecskéket, mint a többi apró madárfajokat, mert rendes táplálékát képezik a népnek s mint ilyent, a pusztítást szerintük eltiltani nem is lehet, de meg akadt olasz ornithologus, dr. Ohlsen R., aki azt állítja, hogy egészen más okoknak, nem pedig az olasz nép fecske1 Természet. IV. évf. XIX. sz. 7.