Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1905

— 12 -, a madárvédelem humánus intézményét tőlük telhetőleg pártolják, azok e cselekedettel egyúttal tökéletesebbé teszik maguk számára a a természet összhangját, megszaporítják azon élő lények számát, melyeknek élete a fenséges természetet még magasztosabbá teszi és a mindennapi élet ezer gondjai között édesebb üdülést nyújt. Ha régebbi íróink, költőink munkáit olvassuk, lépten-nyomon találkozunk erdők, ligetek leírásában madárral. Erdőt máskép el sem gondolhattak, mint fülemile-csattogással, vadgalamb-búgással, harkály kopácsolásával, rigó-füttyel; mezőt, rengő búzatáblát pacsirtaénekkel, mocsarat, nádas helyet krúgató darucsapattal. Örömmel olvassuk, hogy az erdő, mező csengett a madárdaltól, a levegőt pedig szebbnél-szebb madarak ezrei szelték át. Mindennek manapság alig van itt-ott halvány mása. Sajnos, mindez nem indítja a szívtelen embert a védelemre, törvényre várt. Van is már több, de még ennek sincs meg a kivánt eredménye. Pedig védjük madarainkat, ha nem akarjuk, hogy a közel jövőben erdeinkben teljesen megszűnjék a madárdal, gyümölcsfáink ágai kopáron meredjenek égnek még nyár derekán is, gabonatábláinkat pedig félnövésben elnyomja a gaz.

1 Kérdezzük már most, vájjon lehetséges-e megakadályozni apró énekeseink rohamos pusztulását? Igenis lehetséges, mert még vannak nagyon sokan, akik a természetet kedvelik, még nem halt ki minden nemes érzés a szívekből. Az emberi társadalomnak az a része, amely lelkesedni tud a felséges természetért s mindenért, ami benne él támogatva magától a természettől, amely pótolja, amit emberi kéz tönkre tesz, van hivatva arra, hogy hathatós védője legyen e sokat üldözött madárseregnek.

2 Mit tegyünk tehát? Ha valahol, épen a madárvédelem terén nem elég a jó szándék, hanem ismerni kell a madarak életmódját, mert szükségleteiket is csak így ismerhetjük meg, e nélkül pedig sokszor többet ártunk a jó ügynek, mint amennyit nagy buzgalmunkkal használhatnánk. Épen ezen ismeret hiánya az oka nagy részben annak, hogy a madárvédelem nálunk nem terjed a kivánt módon. 1 Természet. VII. évf. IV. sz. 41 » Természet. VI. évf. XIV. sz. 8.