Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1903

— 22 — — Szántott a paraszt ember. Szép kutyája volt néki, amely ott feküdt a dülö végén. Arra ment egy gubás ember. Szerette volna a kutyát, de nem birta a gubában megfogni ; levetette hát a gubáját. így azután megfogta a kutyát s szépen elillant vele. Hanem a gubáját ottan felejtette. Mikor a szántóvető megfordult, kereste a kutyáját, de nem találta. Hanem ott volt helyette a guba. A guba szép volt, hát megnyugodott benne. — „Semmi no, mondá, eben gubát cseréltem". Ezzel a történetkével magyarázzák Dugonics András, Erdélyi János, Kálmány Lajos és mások az eben gubát cserél szólásmódnak eredetét. Csakhogy az ilyféle értelmezésekre, ha még olyan tetszetszösek is, a modern nyelvtudomány nem sokat adhat, mert tisztában van vele, hogy ezt is, valamint sok más hasonló történetet, utólag eszelte ki a mindent magyarázni törekvő élénk népképzelet. Azért másutt keresi a megfejtés kulcsát, t. i. magában a nyelvben. Ámde sem a régi, sem az élő köznyelv nem szolgáltat legcsekélyebb adatot se a szóbeli mondás eredetének megértéséhez. Megint csak a nép nyelve segít rajtunk. Ebből tudjuk meg, hogy a guba nemcsak ruhadarabot jelent, hanem a pozsonymegyei nép körében kutya értelemmel is járatos. Eben gubát cserél tehát igazában annyi, mint: eben kutyát cserél (azaz: annyit nyer, amennyit vesztett), nem pedig „eben ruhát cserél". S hogy ez való, bizonyítj a az a körülmény is, hogy az eben kutyát cserél változat szintén ismeretes az országnak több vidékén. Másik forrása a tudományos etymologiának a nyelvtörténet. Nyelvemlékeink, melyekben elporladt őseink nyelve van megörökítve, számos szavunknak s kifejezésünknek eredetét őrizték meg az utókor számára. Lássunk belőlük egy-két érdekesebbet. A hébe-lwba: „olykor, néha" kitételnek eredete például egyszerre világos lesz előttünk, mihelyt nyelvemlékeink tanúvallomását meghallgatjuk. Egy 1G. századbeli irónál, Ádámi Jánosnál ugyanis azt olvassuk : „Télben, Nyárban, Hében, Hóban, hidegben, Készec szolgálni egymásnac mindenben." Ezen történeti adatból kétségtelen, hogy a hébe-lwba kifejezés eredeti értelme nem egyéb, mint „hévben (azaz: hőben) és hóban", vagyis: melegben és hidegben, szóval: „mindenkor, bármikor". Manap azonban már „olykor, néha" jelentéssel használjuk — szakasztott úgy, mint a koron-