Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

— 5 ­hogy Wieland társaságában s az ö hatása alatt a nagyobb irodalmi munkákkal megismerkedett. Retzer ugyanis felismerte költőnkben az irói tehetséget s bátran ajánlotta Böttiger Ágostonnak is az uj német Merkur munkatársául; ezáltal csak fokozódott az ifjú iró munka­kedve s alkalma is volt annak kifejtésére. S hogy ezen megnyilat­kozó tehetség egész valójában nem fejlett tovább, annak okai az osztrák szépirodalmi folyóiratok, melyek nemcsak hogy minden jó­akarat nélkül, hanem valóságos czélzatos ellenszenvvel irtak Gruber egyes müveiről. Irodalmi tanulmányok mellett különösen a dráma terén műkö­dött ezen időben. Jólehet Gruber már nem az iskolában szítta magába a jozefinisztikus tanokat, mégsem tudott ezektől ment maradni, melyek mintegy szellemi áramlat hatották át a bécsi társadalom minden rétegét. Az irodalomban ezen irány, az u. n. „Aufklärung" a dráma terén nyilvánult. Két dolog lebegett minden költő szeme előtt: az állami sovinizmus egyrészről, az újonnan megalapitott és hirtelen virágzásnak indult szinpad másrészről. A szinügy pártolása volt a társadalom jelszava. Nem elégedtek meg a nyilvános színpadok­kal, hanem felváltva, naponkint egyes családoknál rendeztek műked­velő előadásokat. Ennek megfelelően természetesen sok szinmü jelent meg, mely nem a nagyközönség, hanem csak házimulatság számára Íródott. De akár a nyilvánosságnak, akár szűkebb körnek lett légyen is szánva a színdarab, mindegyikben érvényesültek Sonnenfels és Ayrenhoff elvei, kik II. József óhajait a dráma terén feltétlenül sür­gették, ami pedig nem volt egyéb, mint a túlhajtott francziás finom­ság érvényesítése, a természetesség rovására. 1776-ban kimondotta II. József, hogy „a német szinmü közvetlen az udvar felügyelete alatt álljon". Egyoldalúsággal akarták létesíteni a „nemzeti színpadot", ami lehetetlenség volt a népiesség kizárásával. Már pedig azon elvek, amelyek a vezető férfiak szeme előtt lebegtek, lehetetlenné tették a ter­mészetesség, népiesség fennállását. Hisz annyira elvakultak a franczia „politesse" utánzásában, hogy Shakespeareröl, a világirodalom leg­nagyobb dramatikusáról azt irja Ayrenhoff egyik barátjának : „Reisen sie sich gänzlich von Shakespeare los. Seine Werke sind ein unförm­liches Chaos, nur geschikt unseren Geschmack zu verderben und unser Gehirn unvermerkt in das, was sie selbst sind in rudern et indigestam molem zu verwandeln . . . Voltairs Verdienst ist es, dass

Next

/
Oldalképek
Tartalom