Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

— 26 túl életét munka- és szórakozással töltötte. Ergané okos és egyszerű életszabályai szerint élve, betegségétől teljesen megszabadult. Késő öreg korában sem tagadta meg költőnk egykori mesterét, Wielandot. Amint az ö vezérlete alatt álló gárdában kezdte meg möködését a költészet terén, ugy akkor is becsben tartotta mestere irodalmi termékeit, midőn már csak hírneve s kevés tanítványa volt életben. „Ergané"-ben első pillanatra ráismerünk Wieland „Musarion"jának hatására, melylyel külalakra s tartalomra nézve egyarant megegyezik. Ergané személyében Musariont, az igaz életbölcsesség megtestesülését látjuk, mig Nikiasban hü követőjére, Phamiasra ismerünk. Hiszen Grubernek határozott czélja volt, „Ergané "-ban és „Hypsiphrone"-ben Wieland „erkölcsi elbeszéléseit" mindenben utánozni s épen ezért külalaknak is a rímnélküli, változó hosszúságú jambikus sorokat használta. Gruber hivatalnoki életének utolsó éveiben nemcsak szépirodalmi müveket irt s adott ki, hanem a tudományos irodalom terén is működött, hogy hazája műveltségét s irodalmát a külföld előtt is megismertetve, igaz hazafiságának némi adóját ekkép leróhassa. Első terve az volt, hogy a legrégibb magyar irodalmi termékek történeti magyarázatával tegyen „csekély szolgálatot". De ez nem sikerült neki, mert az egy „Emlékezzünk régiekről"

1 kezdetű régi magyar ének (cantilena) kivételével egy sem állott rendelkezésére. Panaszkodik is emiatt Révainak és Horvátnak s elhatározza, hogy eredeti terve helyett egy kis összefoglalásban a magyar irodalom történetét adja ki, még pedig, hogy a nagy világ megértse, latin nyelven „História linguae Ungaricae"

2 czimmel „quum lingua magyarica ne in patria quidem omnibus ad intelligendum facilis est" (mivel a magyar nyelvet még hazánkban sem érti meg mindenki). Forrásai ezen munkához Révai, Rél, Horvát

3 és Jankovich iratai voltak, melyekből az anyagot minden kritika nélkül vette át. De habár fogyatékos is ezen kis 1 Erről az egyről irt is történeti magyarázatot a Bécsben megjelent Annalenbe. 2 L. Kritikai Lapok, Bajza 1831. ; Figyelő, Abafi Lajos 1877. II. 3 „Sokat köszönöm a' boldogult Révai Miklósnak, amaz a' tudós Férfiúnak és nagy lelkű Magyarnak ; sokat édes Barátom Uramnak, megfontolván hires munkáját Schwartner ellen" irja Horvát Istvánnak Pozsonyból (1827. szept 16.) s utóiratban ezen egyetlen magyarul irt levelében hozzáteszi ; „Gyakorlás nélkül irtam ezt a' Magyar levelet ; megengedni fog tehát kedves Barátom Uram, ha Magának nem illendő".