Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1902

Mint már említettük, kurtán bánt el ismertetéseiben Gruberrel az „Annalen" munkatársa, de határozott személyeskedés nyilvánul azon bírálatban, amelyet az „Annalen" Gruber „Torquato Tasso"járól ir. Ismerjük a müvet, melyben az iró czélja az volt, hogy „beszélgetésekben jellemezze Tassót" ; nem sikerült ez neki, mert a cselekvény előmozdítása nélkül a beszélgetéseknek se hossza, se vége. Teljesen elhibázott müve ez költőnknek, de azért mégsem érdemelte meg azt a kedves tanácsot, amelyet az „Annalen" munkatársa ajánlott neki : „wir bitten Herrn von Grub er folgende Verse als allegorische Erinnerung in seinem Stambuche, das eine so zärtliche Seele gewiss führt und oft durchblättert aufzunehmen : Ludere qui nescit, compestribus abstinet armis Indoctusque pilae discive trochive quiescit, Ne spissae risum tollant inpunae coronae." Még Pesten lakott, mint a nemzeti könyvtár őre, amikor 1811-ben nagyon sikerült, de „nem a színpadnak szánt" drámája „Vanina Ornano", Böttiger udvari tanácsosnak, a szerző nagy emberének s barátjának ajánlva megjelent. Történeti tárgyat dolgoz fel a XVI. századból, Genuának Korzikához való viszonyát. Dicsérettel fogadták ezen drámát mindenfelé, sőt egyik bírálója így ir felöle: „ich zweifle gar nicht, dass sowohl unser Vaterland diese neue Erscheinung, die unserer Litteratur wirklich zur Ehre gereicht, als auch das Ausland diese Bereicherung der tragischen Bühne überhaupt mit Vergnügen und Beifall aufnehmen werde". A tulaj donkép

eni darabot prológus előzi meg, melyben a költő a dráma rövid tartalmát s egész eljárásának okát adja, ami — mint látni fogjuk — épen ezen müvénél nem czéltalanul történik. Korzika egykor rettegett, hatalmas hőse Sanpiedro, a franczia Aixben kénytelen lakni. Csak emlékeit őrzi itt régi dicsőségének, amikor még Korzikát kormányozta, s Genua meghajolt előtte. Ornano neve tartotta fenn akkor is a békét, s amint ez behunyta szemét, felemelte Genua fejét, melyet Vanina, Ornano leánya, Sanpiedro neje sem tudott megbékíteni, pedig ö volt a béke kimondott záloga. Korzika elveszti szabadságát ; Sanpiedrónak egy reménye van, Francziaország segítsége. Ide jön tehát Aixbe; de hiába. Vaninával együtt siratják a szabadságot. Egyedüli vigaszuk egymás szeretetében van.