Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

rend syruphoniájának megfolelőleg mindegyik a maga munkakörét betöltse, élő és élet nélküli teremtmények egyaránt. A magaslatokról a mélységekbe rohannak alá források, hogy az erdő vadjainak és az ég madarainak szomját eloltsák és a földet üde növényekkel ékesítsék. A madarak dala megcsendül erdőnmezőn. A sziklacsúcson terjeng szárnyaival a sólyom; a mélység fölött magasan leng a sas. A fiatal oroszlán lihegve hajhássza zsákmányát; az erdő vadja az éj leple alatt csillapítja éhségét. E közben az ember hajnalhasadtakor munkára kel és a munkában fárad napestig. A kir. lantos szerint tehát minden teremtménynek meg van a saját rendeltetése; az ember hivatását munkásságban állapítja meg; ez szerez neki tiszteletet, dicsőséget, egyéb teremtmények fölött fensőbbségét. A mi nagyszerű és emlékezetes van akár a tudományok és művészetek, akár a találmányok és mesterségek terén, az miud a szorgalmas, testi és szellemi munkának eredménye. Aegyptus pyramisai, Athenae propylaeumai, a régi Róma Coliseumja, régebben Athos hegyfoknak, legújabban a Mont-Cenis és Sz.-Gotthard hegyeknek átfúrása, a suezi és isthmosi földszorosok átvágása, a természettudomány megszámlálhatatlan vívmánya: ezek mind az arczverítéknek a gyémántnál ragyogóbb gyöngyei. A világvárosok tiszteletre méltó emlékművei: az Escoriál, Granada Alhambrája, Róma, Velencze, Madrid, Páris, London, Sz.-Pétervár aranyozott kupolái, mindezen és egyéb óriási épületek durva kőből kifaragva és emberi kézzel és észszel felemelve az isteni szikrának lelkünkre nyomott bélyegéről tanúskodnak és századokról-századokra hirdetik a jövő nemzedékeknek, mily magasra emeli az embert a munka és fáradalom, szorgalom és kitartás, az ész és akarat. A tűzben és vízben rejlő erőt az emberi ész saját czéljaira kizsákmányolhatja, a villamossággal saját gondolatait néhány perez alatt az u. n. ellenlábasokkal közölheti, sőt bizonyos tekintetben az ég haragját, a villámot elhárítja, a mit a villámhárító feltalálójáról, Franklinról magasztalólag meg is írták : Eripuit coelo fűimen, sceptrumque tyiannis. Értelme: Elragadá a villámot az égből és kicsavará a zsarnokok kezéből a kormánypálczát. Miként az anyagi és külső világban, úgy uralkodik az ember