Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

— 19 — gondozó kórházban végzett lelkészi működésem idejéből több érdekes dolgot jegyeztem föl naplómba s ezek : emlékezések elhunyt felséges asszonyunk, Erzsébet királynéra. Habár ez a kórház nem volt oly teljesen fölszerelve, mint sok más s noha ide kevés kivétellel csak a legénységet hozták, mégis ez volt azon hely, a hol O Felsége legtöbbször megjelent, s résztvevő, szerető anyához, vigasztaló angyalhoz hasonlóan időzött a sebesültek ágyainál. Rendkívül örvendetes és lélekemelő volt reám, — irja — hogy működésem színhelyére tett első lépésemnél ott találtam a királynét. Akkor láttam őt először; a királyi felségnek méltósága, a hasonlíthatatlan kegyes leereszkedéssel és jósággal, oly magasztosai! volt rajta vegyülve, hogy azt gondoltam magamban : «Valóban ilyennek kell lenni egy királynénak !» Egy sebesültnek ágyánál állott s oly nyájasan beszélt vele, mint az édes anya beteg gyermekével. Nem tudtam róla levenni szemeimet; úgy tűnt föl előttem, mintha túlvilági lényt látnék. A mint a beteg vánkosa alá gyöngéden pénzadományt csúsztatva szelíd pír borítá el arczát, mennyei fényben látszott előttünk mintegy ragyogni. Eszrevehetőleg szívesen jött ide a királyné s nemcsak a nagyobb és tágasabb termeken ment végig, hanem a kisebb szobákba is bement, a hol a keskeny hely miatt csupán én követhettem, míg a kiséret a folyosón várakozott. Mindenütt meglátszott a résztvevő szív, melynek jól esett ama megnyugvást látni, melylyel a betegek fájdalmaikat viselék s jámbor érzületüket nyilváníták. Ezért szerzett a királyné apró Mária érmeket és szétosztá azokat a betegek közt. Bámulatra méltó volt a sebesültek iránt táplált szeretete. A betegek között volt egy katholikus czigány. Karja volt átlőve. Az orvosok szükségesnek tartották karját levágni, hogy megmenthessék életét, de a sebesült ebbe nem akart beleegyezni. Midőn a királyné ezt megtudta, lábeszélte, hogy engedje magát operáltatni s azzal biztatta, hogy mihelyt könnyebben lesz, azonnal felvéteti őt a lábbadozó betegek részére Laxenburgban fölállított kórházba. A sebesült beleegyezett s az operáczió azonnal megtörtént. De a beteg azt kívánta, hogy az operáczió alatt üljön ágya mellett Ö Felsége a királyné. S a betegek angyala nem habozott eme bárkire is, de főkép oly gyengéd lelkű s hozzá fejedelmi 2*