Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 151 — 7. Nemzeti dal. Petőfitől Előadta Rupert Rezső IV. o. t. 8. Riadó. Czuezortól. Énekelte az ifjúság. 9. Szózat Vörösmartytól. Előadta Kreutzer Ferencz I. o. t. 10. Századok alkonyán. Balog Istvántól. Előadta Prauer Ervin II. o. t. 11. Hymnus Köleseytől. Előadta Horváth Olivér II. o. t. 12. Hymnus. Énekelte az ifjúság. A 11 darab elhangzása után Pető Menyhért, az intézet igazgatója, rövid, de szép beszédben először is köszönetet mondott a vendégeknek, a kik megjelenésükkel az ünnepség fényét emelték, majd az ifjakhoz fordult s arra buzdította őket, hogy az egyháznak mindenkor hű fiai legyenek, mert akkor hű fiai lesznek a szeretett hazának is, a mely így a második ezredévben is virágozni fog. Az ünnepségben kiválólag kimagaslott Serédi Dénes tanárnak felolvasása, a ki avatott tollal s ékes szavakkal vezette át nemzetünket az ezer évnek viszontagságain, s kimutatta, hogy az erény fölemelte, a bűn pedig lesújtotta a nemzetet. A szavaló ifjak, a kik jobbára magyar ruhábau és nemzeti kokárdával léptek az emelvényre, mindnyájan a magasztos ünnephez méltó lelkesültséggel adták elő nehéz darabjaikat ; s a Schulz Vendel énektanár vezetése alatt levő énekesek pedig az egybegyűlteket többször, különösen a Riadó eléneklésskor, valóságos fenetikus tapsokra ragadták. Az utolsó ének elhangzása után a vendégek és az ifjak egy szép s lélekemelő nap emlékével távoztak.

1) Az intézet országos nevű volt tanítványai. Nem zárhatjuk be szerény sorainkat a nélkül, hogy azokról a jeles férfiakról, a kik intézetünkben nyerték első kiképeztetésüket s a kik akár az egyházi, akár a polgári pályán magas rangra emelkedtek, avagy mint írók szolgálták édes nemzetünket, vagy pedig a jótékonyság terén szereztek örök érdemeket, meg ne emlékezzünk. Azonban legméltóbbuak tartjuk átadui a szót Rendünk fénylő csillagának, Vaszary Kolosnak, a herczegprimásnak, a ki mint pápai tanár gymnasiumunknak a Tauodai Lapok 1858-iki évfolyamában irt rövid történetét ezekkel a szép szavakkal fejezé be : „Bármikor lépem át ez intézet küszöbét, lelkem visszaképzeli az elmúlt boldog idők visszaidézhetlen korát ! Eszembe jutnak ama résziut elhunyt, résziut élő férfiak, a kiknek kiképzésében ezen intézet is részt vett s a kik közül többen a hon nagy férfiai közt méltán foglalnak helyet ! Ilyenek Anyós Pál, az író, Horváth János, volt fehérvári püspök, a halotti beszédekben különösen jeles szónok és az Egvházi Értekezések tudós szerkesztője, Ruszék József, a jótékony emberbarát, ki vagyona tetemes részét Pápán szent czélú alapítványul tevé le. Schnuphagen, a mély tudományú pap, Maár Bonifácz a történetíró, Villax Ferdinánd, az alig pár hó előtt elhunyt köztiszteletü zirczi apát, Fenix Farkas, a nevelés körül nagy érdemeket szerzett benczés, Vezerle Gáspár, az emberek *) Gymn. Értesítő 1895/6.