Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

- 109 — társainak nevében magyaros őszinteséggel kimondotta, hogy „a tervezett tanügyi újjászervezést a legközelebbi évben egész terjedelmében életbe nem léptetheti és pedig oly okoknál fogva, melyek részint a tanügy régi szervezetében, részint a magyar ifjúság egyéni jellemében rejlenek, sőt legyen szabad megvallani, hogy az új tantervben oly nézetekkel is találkoznánk, a melyeket őszintén pártolnunk meggyőződésünk tilt."

1) Kijelentette továbbá, hogy az életbe léptetés már csak azért sem lehetséges, mert az új tervezet oly kívánalmakkal lép fel, mint a reáltudományoknak nagymérvű tanítása, melyek megkívánják a kellőleg felszerelt természettani szertárakat, természetrajzi gyűjteményeket, czélszerüen felszerelt könyvtárakat, a melyeknek egyszerre való beszerzése a rend viszonyaira való tekintetből teljesen lehetetlen, s így az ebből támadó hiányok nagy halmaza működésünknek sikerét egyideig gátolni fognák. Tekintve továbbá a behozandó görög nyelvnek a régi tanrendszerben való teljes mellőztetését, a felhozott gátak még inkább szaporodnak, a melyek az új rendszer egyszerre való életbe léptetését teljesen lehetetlenné teszik. Nem zárkózott el a tanári kar annak a megvallásától sem, hogy míg a szakoktatást a főgymnasiumban örömmel üdvözli, addig annak az algymnasiumban való szigorú életbe léptetését a leghatározottabban rosszalja, mert az a valláserkölcsi nevelést majdnem teljesen lehetetlenné teszi, az algymnasiumi alapvető tárgyak alapjainak kellő lerakását és tovább építését végtelenül megnehezíti s az egész gymnasiumi oktatás végeredményét igen veszélyezteti. Azért közvetítő indítványt terjeszt a magas kormány elé, a melynek értelmében azt óhajtja, hogy az algvmnasiumban a vallásoktatás és a nyelvek tanítása az osztályfőnök kezére bizassék, az első és második osztályban ő taníthatná még a földrajzot és a történelmet. Kívüle csak egy tanár járjon még az osztályba, a ki a többi tárgyat tanítsa ; hogy így megadassék az osztályfőnöknek a kellő alkalom és idő tanítványait megismerhetni, osztatlan szeretetüket és ragaszkodásukat megnyerhetni, a szülők bizalmát kiérdemelni s így növendékeinek szivébe az igaz valláserkölcsi nevelés magvait elültetni s azoknak a tanulmányokban a kellő alapot megadni. Hogy pedig a lerakott alapokon tovább építhessen, a mutatkozó hiányokat pótolhassa, az egyeseknél előforduló darabosságokat kellőleg lesimíthassa, óhajtaudónak tartja, hogy az osztályfőnök 4 éven át vezesse tanítványait s azután is bölcs mentoruk maradjon, a ki egykori tanítványainak főgymnasiumi tanárait, különösen az osztályfőnököt kellő utasítással ellássa, kételyeit eloszlassa, a netáni hibás véleményét útbaigazítsa s tanítványainak biztatója, lelkesítője, s az erkölcsi tévedésekben bizalmas szózatával a jó útra térítője maradjon, s a kikért annyit fáradozott, megosztván életének erejét, szivének érzelmeit s szellemének boldogító fényét, valódi őrzőangyaluk lehessen. S kijelenti a tanári kar, hogy ezt nem könyvekből tanulta, hanem saját tapasztalatából merítette, a melyet bőven megszerezhetett mind az osztályrendszernek a gymnasiumban, mind a szakrendszernek az akadémiában való gyakorlati alkalmazására fordított sok évi fáradozásai alatt. *) Kruesz : Adalékul a magyar tanügy történetéhez.