Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 59 — kezdték a pálosok 1777. november 10-én a három gramatikai osztályban a tanítást. De hogy azok, a kik azelőtt az első osztályba declinisták, conjugisták, minoresek és parvisták neve alatt jártak s most az új rendszer következtében kizárattak s az elemi iskola legfelsőbb osztályába utasíttattak ; de hogy ezek, mivel Pápán és a vidéken rendszeres elemi iskolák nem léteztek, a tanulásból a szülők és önnönmaguknak nagy kárára ki ne zárassanak : az igazgató, Országh Lőrincz, beosztotta őket a három osztályban, hogy az otthoni instruktoroktól nyert oktatáson kivül a nyelvészeti órák alatt magukban Írjanak vagy olvassanak, a történetet, földrajzot és mennyiségtant pedig képességükhöz mérten az osztálybeliekkel együtt tanulják. Azonkívül minthogy az új szabályzat szerint a tanulóknak minden vasárnap kellett katkhézist tartani s minthogy a nagyobbak mindnyájan tagjai voltak már az előző évben a Mária társulatnak : az igazgató úgy intézkedett, hogy egyik vasárnap és Mária ünnepeken exhortációt, másikon pedig kathekézist hallgassanak. Az igazgató és a tanárok ezután is pontosan teljesítették kötelességeiket s éber szemmel őrködtek tanítványaik erkölcsi viselete felett, s nem engedték, hogy a II. Józsefnek a tanuló iíjuság törvényeit meglazító rendeletei következtében azok soraiban az erkölcsi kihágások előforduljanak. A gymnasium vezetése. A perjel volt a gymnasium igazgatója ; az ő fönhatósága alá tartoztak a tanárok és a tanítványok. Midőn 1761-ben a nagy gymnasiumot megnyitották, a philosophiai tanárt bizták meg a gymnasiumi prefektus tisztével, a ki azonban a perjel fönhatósága alatt állott. Csak 1777-ben állítanak a gramatikai iskola élére külön prefektust, a kinek közvetetlen főnöke a győri, később a pécsi főigazgató volt. Tanrendszerük és annak méltatása. A pápai pálosok gymn. tanrendszerét alább egész terjedelmében közöljük, a melyet ugyancsak 1762-ben irt össze Rosty Miklós az első prefektus s erősített meg Eszterházy Pál provinciális ; de mi mégis azon véleményben vagyunk, hogy Rosty csak irásba foglalta a régen dívó iskolai szokásokat s kibővítette azokat a változott viszonyoknak megfelelőleg. Ha ezt a tanrendszert egész terjedelmében megtekintjük, nagy hasonlóságot találunk benne a jezsuitákéval ; de sok kiváló tulajdonsága miatt mégis afíolé kell emelnünk. Ugyanis míg a jezsuiták gymnasiumaikban a történelem, földrajz és mennyiségtan alapfogalmain kivül minden időt úgy szólván a latin és görög nyelvre fordítottak, a melyek mellett hazánk nyelvével a néhány színdarabokon kivül alig törődtek : addig a pápai pálosok az évenkint előadatni szokott 4—5 magyar színdarabon kivül az alsóbb osztálybeliekkel minden héten iratnak magyar gyakorlatokat is, hogy azok a helyes és tiszta Íráshoz hozzászokjanak ; elhagyják a görögöt, hogy a latint annál szebben és alaposabban tanulják meg növendékeik, s a mit a jezsuitáknál nem találunk : nagy súlyt fektetnek a gyakorlati életben oly sokszor előforduló s annyira hasznos geometriára és számtanra, a melyről messzeföldön híresnek mondják iskolájukat. S csakugyan ma sem tudnánk annak, a ki e két tárgy alapfogalmait könnyedén s lépésről-lépésre haladva akarná tanítványaival elsajátíttatni, alaposabb utmutatót a kezébe adni, mint a pápai pá-