Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895
provinciának joga lesz 12 növendéket a pápának költségére a pápai alapokból neveltetni és pedig Rómában, Bécsben, Prágában és Olmützben hármat-hármat. Ezen kedvezményt a magyar provincia egészen 1701-ig élvezte, a midó'n a szétválás alkalmával úgy egyeztek meg a horvátokkal a bondorfi gyűlésen, hogv a 3 római, a 3 prágai és 1 olmützi a magyaroké marad, míg a többi ötöt a horvátosztrákok élvezik. Ha pedig a Germanico-Hungaricuiuban a magyar provincia elvesztené a helyeit, akkor vele a horvátok a többi megmaradt helyre nézve az egyenló'ség elve szerint egyezkednek. Ugyanekkor abban állapodtak meg, hogyha a vitás római ház lakóit a Kongregáczió négy személyre állapítaná meg, (elöljáró, egy alárendelt és két tanuló) : akkor ez utóbbiak közöl egyik a magyar, másik a horvát provinciából megy oda. Ha pedig csak egy tanuló lenne : akkor négy évig az egyik, négyig a másik küld oda növendéket. Ezen alapítványokat a pálosok 1741-ig élvezték, a mikor az osztrák örökösödési háború következtében a pápai alapítványok Bécsben, Prágában és Olmützben megszűntek s csak a római maradt meg a magyarok birtokában mindaddig, míg a Germ.-Hung. Collegiumból minden, az osztrák tartományokból származó növendéket a két magyar pálossal egyetemben át nem vittek a Collegium Ticinensebe. Ezekben az intézetekben a jezsuiták tanítottak, a kik a pálosok felvételénél nagy nehézségeket támasztottak. Azon álláspontra helyezkedtek, hogy az ő alapító okleveleikben nincsen benne a pálos növendékek elfogadása ; s azért azt követelték, hogy a pálosok jogaikat okiratokkal mutassák ki. A pálosok jogukat a folytonos gyakorlaton kívül semmi más bizonyítékkal nem tudták megokolni, minthogy a pápai följogosító irat a zavaros időkben elveszett. E végből, jóllehet utasították római ügyvivőjüket a kérdéses irat felkeresésére s kérték a Kongregácziót, hogy az ügyet a javukra döntse el, elfogadták a hatalmas jezsuiták szívességét s alávetették növendékeiket valamelyik jezsuita előleges vizsgálatának, a mely mintegy bizalmatlansági nyilatkozat volt a rend iránt, a mely oly sok tanult férfiúval dicsekedett. 1) Később 1669-ben ismét visszanyerték a római házat, a mely a szétválasztás után is a magyaroké maradt. Ebbe is küldöttek növendékeket, a kik tanulmányaikat a Collegium Romanumban végezték. Ezeket a növendékeket, minthogy elfáradtak a tanulásban nem terhelték az asztalnál való hosszas olvasással és szolgálással. Csak az első ételnél olvastak ; de azért a silentiumot (hallgatás) az ebéd végéig meg kellett tartaniok, a mely alatt a perjel engedélye nélkül nem volt szabad suttogniok vagy egymásra köszöntgetniök. Az ebédlőbe a második csengetés előtt senki sem mehetett ; ha valamelyik a kórusról elmaradt, az elöljárónál kellett magát igazolnia. Az iskolába menve, vagy abból visszatérve, nem mehettek világi házakba, különösen nem korcsmába, Ha valahová segítkezni mentek, a kapott pénzt nem tarthatták meg, hanem átadták az elöljárónak, a Számos iratot találtam a jezsuita regensektől (igazgató), a melyekben nem győzik eléggé dica£?ni a náluk tanu't pálosokat. Ezek közöl csak Vanoviczyt, Nagy Imrét és Eszterházy Pált említem.
