Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 38 — Házi rend. Minden nap korán keltek : télen 5, nyáron 4 órakor. Félóra múlva mindnyájan a kórusra mentek, hol a Matutinumot a Laudesekkel és a Prímával, a Gaude Dei Genitrix antiphonával és a Jézus nevéről szóló lytániával elvégezték s félóráig elmélkedést tartottak. Ezután részt vesznek a 1/

2 7 vagy 7 órakor mondott misén, a melyet vagy Mária tiszteletére, vagy a rend jóllétéért mondanak ; ázután a kiírt sorrendben miséznek, majd a többi Hórát mondják el s 1/

210-kor a nagy misét. Ebéd alatt az egyik felolvas, kettő szolgál; ebéd után 2 óráig szórakozási idő, majd a Vesperás, ezután szobáikban tanulnak. Vacsora után fél nyolczig szünet ; szünet után a Completoriumot, Matutinumot, Aspergest a lorettói litániát mondják, s miután egy negyed óráig lelkismeretüket megvizsgálták, 9-kor mindnyájan aludni térnek. Minthogy egyik főkötelességük a naponkint való imádság, — hisz azért gyűjtötték össze a vadonokból elődeiket, —- a zsoltárokat nem sietve, hanem hanem szépen lassan kellett mondaniok. Séta. Hetenkint kétszer mehettek sétálni, a midőn mindegyiküknek egy mérték sör járt ; de ha valamelyik máskor is kért, azt tőle as elöljáró meg nem tagadhatta. A perjel a házból való kimenést máskor is megengedhette

; de csak nagyon fontos okokból, akkor is párosan ; pl. ha a rend jóltevőit akarták meglátogatni. Házi gyűlés. A perjel minden héten összehítta őket a heti káptalanra. Egyik héten a rendtársak hibáit adta elő, hogy azokat azoknak elhagyására birja, kiszabta a büntetéseket, vagy azoktól feloldozott. A másik héten a rendszabályok rövid kivonatát olvastatta fel, a mely szóllott a növendékekről, az officiumról, a meditátióról, mizésről, fogadalmak, séta, takarékosság és ruházatról, csend-, intésés fegyverekről. Vakáczió. A provinciális engedélyével a rendtársak vakácziózni mehettek, a melyet vagy rokonaiknál, vagy valamely rendházban töltöttek el. Már előre örültek az öregebb rendtársak, ha valami fiatal vakácziózó jött, mert ez felmentette őket a nekik már terhes nagy mise mondása alól. Udvari papok. A rend házain kivül a pálosok nagyon ritkán tartózkodtak; legfellebb mint katonakáplánok, vagy mint az egyes grófi családok udvari káplánai és gyermekeinek nevelői, vagy végre valamelyik püspöknek gyóntató atyjai. Ha valami magasrangu egyházi férfiú, különösen ha a rendből emelkedett püspöki méltóságra : kért magának udvari papot, ha elég emberrel rendelkeztek, adtak ; nem így az előkelő családoknak. Csak ha a rend iránt kiváló nagy előszeretettel viseltettek, annak jóltevői voltak, tán valamelyik kolostort ők, vagy elődeik alapitották, vagy gazdagították : számíthattak ily kiváltságra, a melyet a generális osztogatott, vagy a provinciális, de mindig a generális beleegyezésével. Ruházat. Ruházatuk, kivéve a fekete köpönyeget, egészen fehér volt. A 18. század elején egyik-másik tartományban a fehér köpönyeget kezdték hordani, a mely szokást nem rosszalták ugyan, de a városban lakóknak s az utazóknak ott is a fekete köpönyeget ajánlották. A ruha oly fehér posztóból készült, a melynek rőfe legflfilebb 2 frt volt. A drága franczia vagy spanyol szövetek hor-