Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895
— 27 — rülne, s a nagy fáradalmakra, a melyeket el kellene tűrniük a hosszú ut alatt, s a melyek szerinte okai voltak a háborús zavarokon kívül a szétválásnak, az egyesülést el nem fogadhatta. 1) 1722-ben a generálist meghívták a magyar országgyűlésre, de minthogy neki az isztriai tartományt kellett megvizsgálnia, a magyar provinciálist, Vayay Andrást küldötte maga helyett, a ki az alsó házban a kanonokok után a jezsuita küldöttek előtt ült. Ugyanezen országgyűlésen tárgyalták a pannonhalmi főapátnak, Sajghó Benedeknek, a kérvényét, a mely a pálos generális előtt való ülésére vonatkozott. Már 1709-ben Gönz Coelesztin főapát kérelmezte az esztergomi érseknél, hogy a főapátok, a kik Szent István idejétől kezdve tagjai voltak az országgyűlésnek, s abban mindig közvetetlen a püspökök után foglaltak helyet, most, a midőn a pálos generálisok őket az ülésben megelőzik, — jóllehet ezek csak 1608-ban nyertek királyi meghívót, — régi kiváltságukba visszahelyeztessenek. A prímás úgy döntötte el az ügyet, hogy a generálisnak Ítélte oda az elsőséget, azonban fenhagyta a jogot a főapátnak, hogy a legközelebbi országgyűlésen igényét előterjeszthesse. Sajghó Benedek főapát, aki ifjúkorában II. Rákóczy Ferencznek volt a katonája, nem vala az az ember, a ki jogaiból egy cseppet is engedett volna ; kérvényében hivatkozott arra, hogy a benczés rend a legrégibb rend ; hogy hazánkban a kereszténység elterjesztése körül s azután is mily nagy érdemeket szerzett ; hogy a praelátusok megelőzik a priorokat ; hogy a generálisok csak 1608-tól tagjai a főrendek házának s hogyha elődei elmulasztották régi jogaikat gyakorolni, abból új jogfosztás nem származhatik. A generális válaszol a főapát érveire : a rend származását 253-ra teszi, s elmondja, hogy a paulinusok száz kolostorának szerzetesei viselték a napnak terhét akkor, a mikor a benczések távol voltak, s hogy több százan estek el az ozmánok kardjának csapásai alatt a budai SzentLőrincz és a nosztrai kolostorban ; végre vitatja, hogy a generálisok az egyházjog szerint az apátokat megelőzik. A főapát sem hagyja válasz nélkül a generális válaszát : generális apátnak nevezi magát s ennélfogva magának követeli az elsőséget. Erre ismét a generális válaszol s valamint a főapát, úgv ő is kérvényét auctorokkal támogatja. 2) Nem czélunk ezen egyházjogi szempontból oly érdekes vitára bővebben kiterjeszkedni, csak annyit jegyzünk föl, hogy az országgyűlés a generálisnak ítélte oda a praecedentia jogát, arra hivatkozván, hogy a generálisok emberemlékezet óta megelőzték a főapátokat ; a mi viszont abból származhatott, hogy midőn a generálist kinevezték főrendiházi taggá, hosszú ideig, 1596 — 1638-ig, nem volt főapát, hanem gubernátor s így a generálisok a „melior est conditio possidentis" jogánál fogva a püspökök után való helyüket megtartották. A főapátok később belátták, hogy nem a jog, hanem a kegy határoz az országgyűlésen s bele is untak a hosszas replikákba : azért belenyugodtak sorsukba s megültek nyugodtan a számukra külön készített helyen, míg a generálisok közvetetlen a püspökök után következtek. 3) *) Acta Provinciáé Hung. Tom. I. 673. p. 2) Acta Paulinorum. Tom. VI. 3) Acta Paul. Tom. IX.
