Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893
— 14 — A Fraunhofer-féle módszer látszólag complicáltabb ugyan, de eredményei egyszerűbben igazolhatók elméleti uton, mint a Fresnel-félék, a mérés pedig, mint már emiitettük, csak is szögekre szorítkozik. Jónak látjuk még a következőket megjegyezni. Ha valamely rácsra ejtett napsugarak elhajlásából keletkező interferenczia tüneményeket pusztán szemmel vagy lupe-1 vizsgáljuk, ugy a szineknek csak szabálytalan keverékét fogjuk látni. De ha — mint ezt Fraunhofer tette — az elhajlitó rácsot valamely messzelátó objectiv lencséje elé helyezzük, ugy az egyes hasadékok által elhajlított homogen sugarak, melyek a rácsot egymás között bizonyos irányban párhuzamosan hagyják el és igy esnek az objectiv lencsére, a lencse fokusának egy és ugyanazon pontjában találkoznak és a lencse az összes sugarakból egy képet alkot a fokusban, a tengelyre merőlegesen álló sikbau és az egész tünemény az oculárral mint egyszerű nagyitóval szemlélhető. Ezek előre bocsátása utáu áttérhetünk a Fraunhofer-féle elhajlási tüneményeknél a fényintenzitás kiszámítási módjára. Valamely gyűjtő lencse C tengely pontjából kiinduló fénysugarak annak másik oldalán ugyancsak a tengelynek valamely C'pontjában fognak egyesülui oly formán, hogy a lencse és az utóbbi pont között tulajdonkép sphaericus coucav hullámok keletkeznek. Ha már most C' és a lencse közé elhajlitó ernyőt helyezünk, akkor a tengelyre a képsikjában merőlegeseu álló felfogó ernyőn fényelhajlásból származó interferentia tünemények fognak fellépui. Hogy a képsík bármely pontjára a fényintenzitást kiszámíthassuk, vegyük fel e síkot a derékszögű coordinata rendszer xy síkjának. (L. 4. k.) A lencse tengelye essék össze a z tengelylyel. A lencse és a coor. rendszer C kezdő pontja között ievő sphaericus gömbhullám valamely pontjának coordinátái xyz; az xy sík valamely P pontjának coordinátái pedig legyenek tn. A hullám sugara legyen r, a PM távolság n és végre a hullámfelület P pontjánál levő kis elem dxdy. 1) Az idő kezdő pontját ugy választjuk, hogy a hullámfelület bármely pontjának bizonyos irányú rezgése sin által legyen kifejezhető. Ezt figyelembe véve a P pontbeli dxdy elem által az A-ra átruházott rezgés lesz: hol K a dxdy felület elemnek az MP-hez való hajlásától és ennek távolságától függ. De K-t állandó mennyiségnek tekinthetjük, mert ugy is a hullám felületnek csak a z tengelyhez nagyon közel eső részét vesszük figyelembe, valamint az xy siknak csak a C centrum közelébe eső pontjait. K-t egységnek vére, az M pontra a hullámfelülettől átruházott rengés lesz: ') E felfogásból kiindulva határozta meg Littrow (Gehler Phys. Wörterbuch IX. kU22 1.) a Fraunhofer-féle elhajlási tüneményeknél a fényintenzitást. U. ezt követi Werdet