Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 76 — A XXV. és XXVI. sz. olvasmányokba önálló föltételes, óhajtó és felszólitó mondatok is beszövendók. Oly példákon lehet jól megértetni a coniunctivus módot, melyek hasonlíta­nak a magyar igealakokhoz. A föltételes, óhajtó és felszólitó módot a latinban kötőmódnak (modus coniunctivus) nevezzük. A coniunctivusban is van jelen idő, tartós mult, mult és vég­zett mult, de jövő idő nincsen. Á coniunct. praes. az a-tövü­eknél i-képzót kap; a szem. rag egyes sz. 1. sz: m. Ama-i-m; az a és i összevonással e-vé lesz: amem = szeressek ; ames = szeressél, amet = szeressen stb. A többi tövüeknél a-képzó járul a praesens-tőhöz (coniunct. praes.) Faci-a-nt = tegye­nek. Az egyes sz. 1. sz. ezeknél is -m személyrag van. „Est" igénél: sim, sis, sit stb. A coniunct. praes. imperfectumban -re képző járul az praesens-tőhöz. Trepida-re-nt. Az -a -e és i-tö­vüeknél kötőhangzó nélkül, a többi igéknél e-kötőhangzóval. Percell-e-re-nt. „Est" igénél: essem, esses, esset stb. A coniunct. perf. képzője -ri; mely képző a perfectum-tőhöz járul e-kötőhangzóval. Firmavi (e)-ri-t = firmaverit — hogy erősítette. Az egyes sz. 1. sz. a személyrag: m. Az „est igénél : fuerim — hogy voltam stb. A coniunctivus praes. pert. Hasonlóan képezzük ezt, mint az indicativus praet. perf. A perfectum-tőhöz az „est" ige coniunct. praet. imp. alakját vesszük. Vidi-esset; az „essem" első e betűje azonban elmarad: vidis-tet — látta volna. Az egyes sz. 1. sz. a személyrag: m. Az „est" igénél: fuissem -es-et stb. Azt tudjuk, hogy a mellékmondat függ a fómondattól. Ezt a függést a latin az ige módjával is kifejezi. Pl. a XXV. sz. olv. . . . hostes e portis eruperunt, ut impetum facerent in Ro­manos. E mondatban a „facerent" állitmány coniunct praes. imperfectumban van: azt mutatja, ho a mondat, melyben van, mellékmondat (czélhat. mellékmondat.) Nem is fordítjuk magyarra ilyenkor a coniunctivust ugy, mint akkor, mikor önálló, egy mondatban fordul elő. Ha „facerent" önálló, egy mondatbaruiordulna elő, igy fordítanánk: tennének (intézné­nek) ; de itt csak a függés kimutatása végett van coniuncti­vus ; nem is fordítjuk ugy, hanem: tegyenek (intézzenek).

Next

/
Oldalképek
Tartalom