Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 41 iiek határozószói alakja) személy ragozott né vutó-beszédrészek szoktak lenni. (IIa személy-névmás a határozó és határozóragokat kap, hogyan változik?) Azt is tapasztalhattuk, hogy gyakran névutós szó a határozó. Ilyenkor sem maga a név, sem maga a névutó, hanem a szó és a névutó együtt teszik a határozót. Itt tárgyalhatók röviden a névutók és határozószók. Helyhatározó névutók; alatt, alá, alól stb. Azért nevezzük igy ezen névutókat, mert nevükkel együtt helyhatározókká lesznek. Idóhatározó, állapothatározó, módhatározó, okhatározó és czélhatározó névutók. Némelyek viszonyragos névvel járnak, mások nem. A személyragokat is felveszi több névutó: mellettem -ed -e stb. Az ilyen névutó egymaga is lehet határozó a mondatban. A határozók külön viszonyrag vagy névutó nélkül is lehetnek a mondatban határozókká. A tanár készít mondatokat» melyekben különböző kérdésekre megfelelő határozók vannak .. Vannak tehát: hol? honnan? hová? kérdésekre megfelelő határozószók (itt, ott, künn, benn, innen, onnan, ide, oda, be, ki, át stb.) Ezeket helyhatározó határozószóknak nevezzük, mert helyet jelentenek; ezek helyhatározókká lesznek, ha mondatba kerülnek. Vannak időhatározó (ma, tegnap), állapothatározó (külön, veszteg, egyedül) véghatározó (ketté, többé, kevésbbé), módhatározó (igen, zokon, mint, igazán, majd, csak, talán) határozószók. Miért nevezzük ezeket igy ? . . . (Mik az igekötők? . . .) A személyragokat is felveszi több határozószó: benn -em -ed -e stb. Némely határozószónak olyan a jelentése, hogy lehet azt nagyobbítani v. kisebbíteni mint valami tulajdonságot. Pl. távol ; lehet vmi távolabb és még távolabb, legtávolabb. Ezt a jelentésfokozást a b v. bb képzővel fejezzük ki a melléknévnél. Hasonlóképpen a határozószóknál is b u. bb képzővel fejezzük ki ezt a fokozást. Vannak szók, melyek bizonyos hatarozót (bizonyos ragos szót) vonzanak maguk mellé. Pl. Társalkodik, barátkozik, szö-